Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Pusztay János: Az irodalom mint a nyelv megmaradásának biztosítéka
3 PUSZTAY JÁNOS Az irodalom mint a nyelv megmaradásának biztosítéka „Minden nép és nyelv halála a világ tragédiája." (Lotman) 1. Bevezetőül A XIX. századi Finnország életét ma már talán anakronisztikusnak tűnő események alakították. Az eposz mint műfaj addigra már elavult, de a Kalevala puszta létével mégis óriási hatást tudott kifejteni. A fejletlen finn nyelv helyzete a XIX. század első felében reménytelennek látszott, de a hatékony, tudatos fejlesztés eredményeként a mai finn eleget tesz az államnyelvvel szemben támasztott követelményeknek. A Kalevala hatására kibontakozott nemzeti mozgalom a kultúra eszközeivel teremtette meg a nemzeti egységet, s érte el végső soron a függetlenséget. A XIX. századi finn modell - szerencsés körülmények között - a XX. század végén is működött, amint ezt a balti államok éneklő forradalma mutatta. Éppen ezért nem véletlen, hogy az eposz nemzetteremtő erejét kívánják oroszországi finnugor nyelvrokonaink kihasználni. 2. Az oroszországi uráli népek helyzete Az UNESCO adatai szerint a világ nyelveinek - jelenleg 6-7 ezerre becsült - száma évente néhány százalékkal csökken. Egy pesszimista forgatókönyv szerint az őslakosok nyelveinek csupán 10-20%-a éli túl a következő 50-100 esztendőt. Ezekhez a népekhez tartoznak - létszámuknál és helyzetüknél fogva - oroszországi nyelvrokonaink is. Az oroszországi finnugor és szamojéd népek jövőjét két tényező határozza meg: a politikai-közigazgatási keretrendszer s a számukra biztosított jogok, amelyben és amelyek szerint nyelvrokonainknak élniük kell, és szinte ugyanilyen erővel nyelvrokonaink akarata. (Egy észt felmérés szerint az idegen- nyelv-szakos észt egyetemisták 14,6%-a szerint az észt nyelv megmaradása nagyrészt maguktól az észtektől függ (KAIVAPALU, MUIKKU-WERNER 2000,88-890 A fennmaradást biztosító eszközök kedvező politikai közegben és a nép akarata, elszántsága esetén kialakíthatók. 34
