Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Bálint Péter: Tarvágás (regényrészlet)

kutyába, mint sok emberbe, képes volt kimutatni feltétlen szeretetét, miként haragját is, távol állt tőle a képmutatás. Igazán jót mulattam magamban, amikor a helybeliek szapulták előttem egymást, s olyasmi bűnt olvastak a másik fejére, ami sokkal inkább illet az övékre, vagy olyan tettek elkövetésével vádoltak meg valakit, amelyet maguk követtek el.

Hogy nem csupán az utóbbi évtizedben harapódzott el a mértéktelen pálin- kaivás, a nem egészen megbízható borok fogyasztása, arról a számos szellemi fogyatékos felnőtt jelenléte árulkodott. Több udvarban is láttam magányosan ténfergő, hasznavehetetlen embert, aki a család valamiféle titkolt bűnére vagy hanyagságára emlékeztet. Harmadik szomszédomban élő Palika egyvégtében azzal ostromol, ha meglát, hogy hoztam-e neki levelet, vagy pedig legyek szíves feladni az általa írottat. Úgyhogy jómagam, a postás és a szomszédok is odaadtuk neki a már elolvasott leveleinket vagy' a felesleges értesítőnket, amitől látható öröm öntötte el, mivelhogy ő is fontosnak hihette magát. Olvasni persze nem tudott. Igazolódni láttam hát az egyik irodalmár elméletét, mely szerint levelet várni: ünnep, olyan, mint a karácsonyi csodavárás.

Eltűnődöm, mily’ kevés elegendő e jámbor léleknek a boldogsághoz. Vele ellentétben, mi, űzzük-hajszoljuk az élményeket, a talmi értékeket, melyekből minél többet birtokolunk, annál magányosabbnak és szegényebbnek hisszük magunkat. A képzeletemben megjelenő, ott megtelepedő élmények és vágyak olykor káros irányba terelik tetteimet; tudom, ha meg tudom regulázni ezen zsigeri, néha alantas és őselemi vágyaimat, s nem hagyatkozom a képzeletem csalóka játékára, hanem az elmémre bízom magam, egészen békésen kijövök magammal. A falusi magány és befelé fordulás, olyasfajta csöndet, lelki békességet teremt képzeletemben, mint amelyik rárímel a falunak a tályi völgyi részén jellemzőre. Persze meglehet, az embernek másutt, egy nagyvárosban kell élnie ahhoz, hogy mindezt észrevegye, értéknek tekintse, és vágyjon rá. Az itt élők közül ugyanis csak az idősebbek éreznek hasonlóan, mert nekik nem kell már a megélhetésről, a szükségletekről és jövőről gondolkozniuk: megelégszenek azzal, amit megszereztek, a divat és fennhéjázás kevésbé irányítja tetteiket.

Megéltem, hogy a közmunkások levágták a füvet a ház előtt és a patakparton; nem akármilyen teljesítmény volt tőlük, hiszen ellenőrzés hiányában napokig tartott az amúgy alig néhány órát igénybe vevő munka. „Fejetlenség és erkölcstelenség uralkodik az egész országban”- mondogatta nagyapám még a szocializmusban. Az egyik író véleményét továbbgondolva: a rend és a becsület, és a tisztesség hiánya azoknak kedvez ma is, akik az egykori kommunista párt országpusztításának részvevői és haszonélvezői. Egyre kevésbé tűröm magam körül a slendriánságot és a nemtörődömséget. Nagyobb baj az, hogy nemzedékek nőnek föl úgy, hogy természetesnek veszik a zavarosban halászást és a gátlástalan érvényesülést, s olyasfajta jellemtorzulást szenvednek el, melyet képtelenség lesz visszafordítani.

A házunktól kétszáz méterre lévő pincesor előtti szakaszon meghagyták a gazt, melyet az eső szinte ledöntött a földre, és áthatolhatatlanná tett. Soha23