Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Czakó Gábor: A fáraó, a lepke és a pacal

Szeretők és aszkéták - Bevezetés az iszlám misztikába című könyvében. (Ford: Lázár Ervin János. Internet.) Halladzs börtönben írt költeményeinek visszatérő képe a lepke és a láng hasonlata. A szerető, mint a lepke, egyesül a lángokkal, felizzik, elveszti sajátosságait, és fénylik, mint maga a tűz. Ellobban, és megszabadul önös sajátosságaitól - amelyek gőgössé tehetnék. így ébred föl benne a teljes tudás, az alázat.

„Evvel a képpel Halládzs alighanem megteremtette a fand (Istenbe veszejteni önmagát) és a baqá (Istenben létezni) legerősebb szimbolikus kifejezését.'’’1 — olvassuk Karsten könyvében.

Halládzs a Fáraóval is összehasonlította magát. Azt a különbséget találta, hogy míg a Fáraó saját magát látta istenként, addig Madonna Halládzs csak Istent látta, saját magát már

nem. Alázatosan elégett benne, akár a lepke, ezért lépett láncaiban táncolva a vérpadra. Azt beszélik, hogy utolsó szavai ezek voltak: „A szerelmesnek elegendő, hogy az Egyet Egyedülállóvá teg)’e. ” Vagyis halálával megszüntesse önmaga és az Egyetlen, a Valóság közti elkülönültséget. Úgy gondolta, hogy az a bűn, ha „ valaki azt gondolja, bogy ő valaki, Isten pedig valaki más, akkor tételezi magát egyenrangúnak Istennel. ”

Márpedig ki nem érzi, hogy ő valaki, azaz nem akárki, sőt, valami oka, célja, értelme kell, legyen annak, hogy a világra jött. Sokan küldetésüket is fölismerik, és a föladatban rejlő veszélyeket. A kísértés ugyanis óriási. Marcus Aurelius az Elmélkedések ben így figyelmeztette önmagát: „csak el ne császárosodjál!”

Tudjuk, hogy némelyek menten a felhőket karistolják az orrukkal, ha előléptetik őket csoportvezetőnek. Akad, aki megsejti küldetését, de rögtön félreérti. Kinevezi magát prófétának. Azóta a gőgösök földi rangját nyögi.

Gőgös-e, aki beláthatatlanul méltóságos isteni eredetének tudatában él? Flogyan lehet ezt elviselni? Pál apostol írja a Filippieknek (2: 5-10) „Ugyanaz az éizés legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban volt. 0, isteni mivoltában, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék - maga volt az Isten, és ezt nem tartotta fontosnak? -, hanem szolgai alakot fólvéve kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. - Kitakarított magából minden istenit - pl. mindenhatóságot, amivel elpöckölhette volna hóhérait? „Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ” Ez tanításának másik csomópontja. Hirdette életével és halálával, de szavaival is: aki elsőségre vágják, az üljön az utolsó helyre, aki főnök akar lenni, az legyen a többiek szolgája - vagyis az igazi emelkedéshez az alázaton keresztül vezet az út. Az alázatnak pedig az engedel2