Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Rehon József: "Itten éldegélünk", Sarusi Mihályról az "Alföldi képek" után
A románok becsületesen hittel hirdetik: igenis, nekik kell Erdély. Még nem hallottuk kijelenteni, hogy Decebal és Traianus örökösei nem feltétlenül a Dnyeszter és a Tisza között képzelik el Nagy-Romániát. Sarusi Mihály ismeri a regéket, a gyilkos regéket is, amelyek még ma is megülik Fekete-Zarándot. Hallhatjuk tó'le a regéket, a gyilkosakat is. A Fekete-Zaránd című munkája aligha fér meg egy román ember könyvespolcán, pedig ... Sarusi Mihály balladába illő komorsággal írja meg a belényesi román vezérek, loan Ciordas (Csordás János), Nicolae Bolcas (Bolkás Mikós) 1919. április elején megesett halálát. Megnevezi a gyilkosokat: a székely hadosztály katonáit. Néhány nap múlva Köröstárkányban volt a megtorlás, 90 áldozattal. Emlékmű áll a községben, 90 névvel. Nem találtam román irodalmi nyomát a Köröstárkányban és Nyégerfalván történteknek. Ismernünk kell ezeket a regéket. Hogy soha sem ismétlődjenek meg. Nem magyar ügy a Paraszt-zen dűlő rege. „Kocsuba” valójában Seprős (Sep- reus) tiszta román falu. A román padlásseprések idején a parasztok fellázadtak, a kommunisták gyilkoltak. Fél évszázaddal később Sarusi arra járt. Hallotta a regét, leírta. Neki vannak román testvérei is... Mi az, hogy irredenta? Az író az andocsi Mária Múzeumban jár: „Nem mentség, tény: a mi búcsújá- róhelyünket - Radnánkat - a Közép-Európdt balkanizdló napnyugati urak leválasztották rólunk (békésiekről, Csanádiakról, csongrádiakról, s más Tiszán-túli) római vág)' sem, mindenestre keresztény katolikus kutyaütőkről A radnai templom, Basilica Minor, a solymosi vár tövében van, Máriarad- nán. A Maros túlsó partja Lippa. Ezek történelmi helyek. Baj, ha fájnak? Itten is, ottan is, ha nem is mindenkinek. Sarusi Mihálynak nagyon. Aggódik is: a Balkán Trianon óta kúszik, nyomul, beljebb és felfelé Közép-Európába (1. Balkán táncház - Alföldi képek). Olvasói, méltatói, kritikusai egyetértenek abban, hogy nyelvezete, stílusa, szókimondása utánozhatatlan, egyedi. Helyenként nyers, talán naturalista is, nem egyszer indulatos. Humora fanyar, vaskos. Laza szerkezetbe foglalja mondanivalóját. Képeit egymás mellé helyezi, montázssze- rűen. A hallott, a látott eseményekre balladasze- rűen visszatér. Utalásait, el- és átnevezéseit maga az író csavarintásoknak, kópéságoknak nevezi. Többek annál. Kitalált szavai, szófüzérei, mondatai nem mesterkéltek. Miben gyökereznek? 72
