Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Rehon József: "Itten éldegélünk", Sarusi Mihályról az "Alföldi képek" után

„Bélavárott hallja az ember (beszélget két asszony az ablak alatt):- Valál id esnél?- Valék!”

Valóban így beszélnek a magyarok Köröstarkányban és Várasfenesen a nagy román tenger közepén.

Amit ő művel, az irodalom, nem „világdivatba kapaszkodó... akármicsoda”.

Halk, csendes, szerény, szimpatikus ember.

Olvasáshoz szokott, az írott szót értó' barátomnak kezébe adtam a Fecskeútont.

Néhány nap múlva szólt.- Visszaviszem. Szokatlan, nehéz. Fáraszt.

Kértem, legyen kitartóbb.

Hallgatott rám.

Jött, hozta a könyvet.- Igazad volt. Adj másikat.- Milyet?- Ha van, Sarusit.

Kezébe adtam a Fekete-Zárán dot.

Nehezem kaptam vissza.

Tudja vagy nem Sarusi Mihály, mit jelentenek írásai Kisiratosnak?

A római katolikus plébánia História Domusa 1819-et jelöli meg a falu, ma már önálló község alapítási évének; 260 családról ír. A helység története jóval régebbre nyúlik vissza. Hol mint családi birtok, hol mint puszta jelenik meg. A több tucat dohánykertész család, Csanád és Nógrád megyéből, valóban 1819-ben kezdi meg a betelepülést.

Abban, hogy dr. Kovách Géza összeállította Kisiratos monográfiáját, Sarusi Mihály írásainak is volt szerepe. Ilona János, az aradi Szövétnek szerkesztője folyamatosan közli Sarusi Mihály írásait. Apja, id. Ilona János színes fényképek összeválogatásával, vonzó füzetben mutatja be Kisiratos jelenét. Állami támogatás nélkül is él a falumúzeum. Évről évre ismétlődnek a kisiratosi festő-, a diákokat megszólító újságíró-táborok. Az Almási család felépítette és életben tartja a Máltai-házat.

A kisiratosiak a legnehezebb időkben sem voltak elesett emberek. Kihasználtak minden lehetséges gazdasági forrást. De segítette őket az a szellemiség is, amelynek Sarusi Mihály az egyik szószólója.

Olvasom Miska levelét.

„Csabán volt a könyvbemutatóm. Ott voltak a kisiratosiak is. Elképzelheted, nagyon jól esett. ”

Be nagy szükség lenne sok ilyen község-író kapcsolatra.

Az árvaságot, a szórvány-életet nem könnyű átérezni.

Sarusi Mihály megtanulta, tudja ezt.

Maradjon csak meg Csabának, Almádinak, a Bereknek, de jusson belőle „Nagyfalunak” is.

A magyar Krisztus szenvedései nem értek véget.

73