Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Pék Pál versei

Sancho hite

Falakhoz ki vékonyodtál, könnyű pányván körbejársz, s füst a kertet, szennyesed sem fedezi az új karám.

Csodáld azért keselyűdet! Lecsap majd a földúlt tájra, s bujdokolhatsz boldogokkal önmagadba is bezárva.

Megtanulhatsz várni, pedig árva eged éjszakája forog künn, mint Don Kisótok valónak hitt vitorlája.

Ahogy Sancho bamba hite tartott ki, és év az évre, s ordasok közt tutultál egy októberi messzeségbe,

megértetted: vadonod, bár gyökértelen, lombban áll, s ágain, ha akasztottként, bokázik is hét halál,

benned a volt újra készül.

S csönd virraszt, és nincs helyed Napbaöltözötten szegzik szívednek a késeket.