Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Sturm László: A sárosi nemesi társaság utolsó virágkora (2. befejező rész)
STURM LÁSZLÓ A sárosi nemesi társaság utolsó virágkora (2., befejező rész) A társasélet élénkítésében nagy szerep jutott a különböző egyesületeknek. Mint a bálrendezők felsorolásából látszik, a hetvenes évekre már számos ilyen működött a gazdasági társaságoktól a sportegyesületeken át (a már említett korcsolyázóegylet mellett többször felbukkan a lapokban például az Eperjesi Torna- és Vívóegyesület neve is) a jótékony és a kulturális társaságokig. Berzeviczy emlékezéseiből kiderül, hogy az önkényuralom alatt még nehézségekbe ütközött az alapítás: „A gazdasági egyletek megalakítása hasonlóképpen országszerte jó alkalmul szolgált a sokáig elnyomott közszellem élesztgetésére. Sáros megyében már 1859-ben megpróbálták megalakítani az egyesületet, de a kormány kifogást tett az alapszabályok ellen; végül a Pest megyében már működő egylet szabályait vették mintául s így aztán Eperjesen is végbement szerencsésen az alakulás, melyet népes lakoma is követett. Az egyletnek azonban még azután is volt összeütközése a hatósággal”". A következő évben alakult meg a megyei nőegylet, amely jótékonysági rendezvényeivel az egyik legaktívabb szervezet lett. Külön ki kell emelni két eperjesi társaságot. A híres kollégium és a hozzá tartozó intézmények számos kulturális megemlékezést szerveztek. Jellemző rendezvényről ad hírt például az Eperjesi Lapok 1899. évi 3. száma: „A Kollégium főgimnáziumának Magyar Társasága — a dal- és zenekör közreműködésével - a jövő hónapban érdekesnek ígérkező matinéét rendez, melyen a kuruckorszakot akarja bemutatni”. Ugyanebben az évben nevezetes esemény még a Greguss-ünnepség - emléktábla elhelyezésével - a jogakadémiai ifjúság szervezésében. Az 1878-as újság 19. száma pedig az evangélikus kollégium önképzőkörének „örömünnepélye” kapcsán Kerényi- emléktábla elhelyezéséről és az ezt követő koncertről, és táncmulatságról értesít. Mint látjuk, a Kollégium ifjúsága a jogász- és egyéb bálok megrendezésén kívül elsősorban az ismeretterjesztést és a megemlékezést tartotta feladatának. (Természetesen a tanárokkal együtt, akiknek külön körük is volt, amely felolvasásokat rendezett.) Sáros megye legjelentősebb kulturális egyesülete az eperjesi Széchenyi-kör volt, amely 1878-ban jött létre, és rendkívüli sikerrel működött egészen az uralomváltásig. Tagsága felölelte a város és környéke műveltebb magyar(ul értő) lakosságát. Eletente rendezett felolvasásokat, színielőadásokat, hangversenyeket. Aktivitását jelzi, hogy az Eperjesi Lapok állandó rovatban tudósított rendezvényeiről. A kulturális egyesületek leggyakoribb célja az ismeretterjesztés és a szórakoztatás mellett a jótékonyság és a magyarosítás-magyarosulás volt. Az utóbbiak sarkítva mutatkoznak meg az Eperjesi Lapok 1899. évi 6. számának egy rövid közleményében: „Első Magyar Asztaltársaság alakult január hó 29-én Eperjesen. Célja: szegénysorsú gyermekek felruházása és segélyezése. Az asz56
