Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 3. szám - Kiss Gy. Csaba: Karol Wlachovsky, Pavol Lukác, Wiktor Woroszylski

visegrádi országok keretében képzelte el. Megtörtént - emlékezetem szerint éppen Bécsben hogy a nemzetközi rendezvény osztrák házigazdái már-már gyanakodva figyelték, hogy mennyire pozitív hangnemben, milyen optimistán beszél Magyarországról, a szlovák-magyar kapcsolatokról. Természetesen későbbi hozzászólóként megerősítettem mindazt, amit mondott. A szünetben sétálva megállapítottuk azután, milyen erős néha a váradalom egyik-másik nyugati barátunkban, hogy megfeleljünk ama előítéletüknek, miszerint a magyarok és a szlovákok negatívan vélekednek egymásról.

Dolgozott Pavol Lukác huszonévesen a Külügyminisztérium mellett működő Szlovák Külügyi Intézetben, 1995 után pedig a Külpolitikai T ársaság Kutatóközpontjában. Értékes kiadványokat, külpolitikai folyóiratot szerkesztett. A Szlovák Köztársaság geopolitikai lehetőségeit józanul mérlegelve, az európai integráció és a közép-európai együttműködés szükségességét hangsúlyozva nagy elődjének, Milán Hodzának a nyomdokán haladt. Pavol Lukác kiadásában, előszavával és jegyzeteivel jelent meg 1997-ben Pozsonyban Hodzának a második világháború alatt emigrációban született munkája a közép-európai föderációról. Amikor két esztendeje hazahozták a jeles szlovák politikus hamvait Amerikából, a turócszentmártoni újratemetés - Magyarországon egy szó sem esett róla - fényképfölvételén örömmel fedeztem föl fiatal szlovák barátomat.

Tanulmánynak is beillő előszavában bemutatja a XX. század talán legjelentősebb szlovák politikusát, aki pályáját a budapesti parlamentben kezdte, majd az Agrárpárt egyik vezetőjeként és csehszlovák miniszterként, 1935 és 1938 között miniszterelnökként meghatározó szerepet játszott az új állam politikájában. Hodzában a második világháborús években - emigráns politikusként Benes ellenlábasa volt - erősödött meg a fölismerés, hogy? térségünk kis népei és államai csak szorosabb szövetségben őrizhetik meg a nagyhatalmakkal szemben önállóságukat. Számára Közép-Európa a német és az orosz világ közötti térség volt, gyökeresen leszámolt az oroszokkal és a szovjetekkel kapcsolatos szlovák illúziókkal. Pontosan tudta, mi vár a közép-európai népekre, ha Hitler után Sztálin csizmája alá kerülnek.

Pavol Lukác joggal ajánlotta úgy a kötetet az olvasók figyelmébe, hogy alig ismert örökségről van szó, a szlovák politikai gondolkodás megkerülhetetlen hagyományáról. Hozzátehetjük, hogy Milan Hodza újrafölfedezése nem csak a szlovák szellemi örökséget teszi élővé, hiszen a közép-európai föderáció úttörőit érdemes megismernünk nekünk is, mert gyakran tapasztalhatjuk, hogy térségünk mindegyik nemzete szívesen említi ebben az összefüggésben saját politikusát-gondolkodóját, a lengyelek Czartoryski herceget, a csehek Pa- lackyt, a magyarok Kossuth Duna-konföderációs tervét, de általában ki-ki csak a magáét.

Szlovák barátunk mindenkor szívesen jött Magyarországra, gyakori vendég volt a budapesti Szlovák Intézet kerekasztal-vitáin, mindig értőn és beleérzőn szólalt hozzá legújabbkori történelmünk kényes kérdéseihez. Szlovák szemszögből mondott véleményt, de rendre a megértést keresve - igazi középeurópaiként. Múlt időben kell fogalmaznom: Pavol Lukác néhány hete tragikus körülmények között halt meg Pozsonyban, életének 34. esztendejében.

51