Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Lengyel Tamás versei
A harcos LT.-nek, aki nem én vagyok Tűz-ember! Támasztalan ideáidat nem kímélték a törpepápák. A fennálló rend ellenedre volt, ezért aztán az élet értelme úgy száguldott el melletted, mint te lovadon a kocsma előtt, ráadásul hátrafelé. Haragod jogos. Botlásaidért senki nem kér bocsánatot, céljaid gyorsan távolodnak, a megrögzöttségek, mint holmi ragály mérgezik testnedveidet, szeretteiddel egymás kudarcait tűritek nyögve. A harcnak nem lehet célja a megsemmisülés. Rendünk fő ellenlábasa, az alázat, keserűn döngeti lelked sportcsarnokának főkapuját. Mi lenne, ha egyszer csak kinyitnád? Még egy rokon Ha hármat visz, ötért odaadom - mondja. Jó, de akkor kérek hármat az edényfogó készletből is ugyanennyiért - kontrázok. Meg ötért kettőt ebből a három dolláros táskából. Na, jó - feleli. 3
