Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre
a ALEXA KÁROLY Könyvről könyvre ITT VAGY, TIBOR... „GYURKOVICSIÁDÁK", AZAZ A KISFORMÁK ÉLVETEG KÍMÉLETLENSÉGE Kritikai beszámolónk címe és alcíme játékos utánzás, de talán több is annál. Gyurkovics Tibor legújabb két könyve kínálkozik most olvasásra, elemzésre, méltatásra és morfondírozásra, és egyikük borítóján ez olvasható: Hol vagy, Gyula? Alcíme gyanánt ez áll: Hernádiádák. Ez egy szomorú, groteszk vereskönyv. Remek-szép küllemű, breviárium jellegű, illusztrált könyvecske, a Kráter Kiadó adta ki. A másik könyv próza, ha azt mondjuk: zömmel, de nem teljes egészéhen az, akkor már a féltréfás „gyurkovicsiáda” szó felé tartunk, mint egyedi műfaji megjelölés irányába. Amely megjelölés persze nem valami irodalmi belterjesség tünete, a privát „beavatottság” jelzése kívánna itt lenni (amelyet nem ritkán tapasztalunk a Gyurkovics Tiborról beszélő „kritikai” dolgozatokban), hanem az író igencsak komolyan vehető és veendő poétikai döntéseire, vagy talán az írót írásra késztető ihlettípus következményére, velejárójára próbál utalni. Annak olyasféle egyediségére, amely bár összetéveszthetetlenül szuverén és egyszeri, nem áll ellent a hagyományos műfajelméleti megközelítéseknek. Ennek a kötetnek címe: Skizofrén történelem, a Napkút Kiadó jelentette meg, szintén nagyon igényes, albumszerű formában. (És ha már „az irodalmi belterjesség” szóba került, azért zárójelben utalhatunk Gyurkovics Tibort pályatársai, és általában az írók nagyobb részétől megkülönböztető vonására, arra, hogy hallatlanul vonzódik a nyilvánossághoz, az életnek, önéletének színpadias megéléséhez, amit a rosszallóak persze ítélhetnek valamiféle önmutogató hajlam kiélésének is, bár nem valószínű, hogy ez a vélekedés különösebben feszélyezné őt. Valójában és inkább az lehet ennek a magatartásmódnak a magyarázata, hogy rendkívül érdekli - művei tematizáltsága mutatja ezt - mindennemű emberi közeg, közösség, történet, eset, mindent a sajátjaként óhajt bekebelezni, ám ez azzal is együtt jár, hogy „magát is oda kell adnia”, figyelmesnek kell lennie, érzékenynek, megértőnek, sőt szeretetteljesnek mindenki és minden iránt. Telefonjának üzenetrögzítőjéről valami ilyesmi halható: „Hálló..., ...Gyurkovics Szalon..., ...Hívj! Keress! Szeress!...”) Visszatérve az újabb könyvekhez: már azt a tényt is - önmagában - kihívásként nyugtázhatjuk, hogy egy író egyidejűleg két különböző műnemhez sorolható kötetet publikál, hiszen ezzel arra készteti olvasóját, hogy összefüggéseket keressen köztük - tematikailag, a műformák egyedi változatait illetően, vagyis az írói egyéniség, mentalitás és világkép belső összetevőit, azonosságait fürkéssze, megfeleléseket nyomozzon. 90
