Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Bakos Ferenc: Magyar kavics

BAKOS FERENC

Magyar kavics

KÁNTOR JÁNOS KURSZÁN: HAIKUK

Recenzens teljességgel önkényes, saját használatú meglátása szerint a haiku- írók (és a haiku-formában verselők - erről még később) népes - s világviszonylatban is: egyre népesebb - tábora két csoportra lenne osztható. Vannak, akik a poétika felől közelítik a haikut, megint mások a zen felől érkeznek. A poézis- ről szinte mindent tudunk, a zenről szinte semmit. (Recenzensnek egyik kortárs japán fordítás-csokránál még a Nagyvilág korrektora is „zene-költő”-re változtatta a „zen-költő” kifejezést - feltehetően elírásnak vélve azt.) A zárójel előtti mondat sommásságának feloldására ide kívánkozik két Berzsenyi-sor, egy értő kritikus szövegéből átvéve. íme:

A’ szent Poézisz néma hattyú / ’S hallgat örökre hideg vizekben

A költő - kéretik nem megbotránkozni! — zen-gondolatához a recenzensnek egy téli, balatoni élményét vegyítve, és az eleggyel tét nélkül eljátszadozva:

Néma hattyúk a tó jeges vizén, ó, szent poézis!

86