Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Kántor János Kurszán: Újabb haikuk

Balkáni gerlém a csúcsok közelében! - vergődés csupán.

Egy váza hűvös homályába rejtőzve Nyugszik le a Nap.

Az északi szél ősszé nyilvánítva már, törli el nyaram.

Lelkem vándora!

Utad túl lejtős nekem s homályló tükör.

Miért sietnék?

A fa sem siet, mégis folyton növekszik.

Két closhár között fácska árnyékát őrző párizsi macska.

Gyönyörködtető, önfeledt verébfürdés megolvadt hóban.

Az ég kárpitján

most felhők menetelnek,

fejjel lefelé.

Szakadó eső.

Ki-ki nézek kedvesem szoknyája alól.

Forradalmunkról ha mesélsz jobb időkben csak hibátlanul!

Hitvány zsoldosként oly messze, idegenben, örök vád alatt...