Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Kántor János Kurszán: Újabb haikuk
3 2 2 2 A kaktusz ezüst csillámain fennakadt a hajnali fény. Ifjúként szívünk ha folyton lázadozik, tűzbe hajló ág. Ülő öregek: nyugvó tenger fenekén megkövült idő. Török síp jajdul — s e daltalan mezőkön bolyongsz sorstalan. Erdők csöndjén át zúdul rám harkály mester kopácsolása. Szitakötőket csal a fénylő folyóra régi, sok emlék. Késő alkalom már sugárzón belépni egy babaházba. Könnyek arcodon: hófödte hegyek alján vándor pásztorok. Távol mindentől s egyre közelebb Hozzá, élem magányom. Egész napon át lábát lógató felhő - csurran, cseppen is. 84 KÁNTOR JÁNOS KURSZÁN Újabb haikuk
/
