Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Pomogáts Béla: Pannónia költője - a 95 esztendős Takáts Gyula költői világáról
igenis vannak egyéni vonásai. Nemcsak a szemrevaló külső, de jellegzetes hangulati, mondhatnám, lelki vonásai is. E kettő szorosan összetartozik, mert nemcsak mérhető föld és érdekes táj, hanem a rajta és a benne született élettel és a benne munkáló emberrel együtt élő valóság is.” A táj régészeti, történelmi és művelődéstörténeti emlékeinek futó seregszemléje után érezhető vonzódással foglalkozik a népi kultúra gazdag termésével, ahogy ő írja: „a somogyi népi közösség évezredeken át őrzött és szervesen fejlődött” kultúrájával, s nyomban képet is ad ennek a különböző síkokon termett népi kultúrának a jellegzetességeiről: „Építészetét e terület jól ragadó anyaga szabja meg. Ősi, évszázados tömésházai a gangos, boltíves, nemes formától, a pitvaros, faragott oszlopos építkezésig a stílus számtalan szép formáját mutatják. A faragóművészet kincsesháza e terület, a kanász- és juhászmesterek hazája. A juhászkampók kosfejei, a karikásnyelek, kürtök szarvasai, az egyszerűségben megnemesedett keleti formák szinte egyenes leszármazottja, mintha a kunszent- miklósi Attila-kincs motívumai állnának előttünk. E farigcsálás temetői kivirágzásai a kopjafák. Kanász-, juhász-, zsivány-, zsandárballadák szállnak falukról falukra. Arany János szavaival, mint madarak, ágról ágra. A szűrök, bundák, bekecsek, gubák, ködmönök a szűrszabóipar remekei. A csökölyi fehérdolmányos, rézgombos, a törökkopányi cifratörökös, a buzsáki, rác-tarka ruhák s az endrédi csipke mind, és a gölöncsérek edényei is e népi kultúra dokumentumai. ..” Ez az idézet is mutatja, hogy Takáts Gyula, nem véletlenül lett belőle később kaposvári múzeumigazgató, milyen néprajzi felkészültséggel, és mondhatnám néprajzi ihletettséggel veszi szellemi birtokába szűkebb hazájának népi műveltségét, hasonlóan a harmincas évek népi mozgalmának költőihez. Személyes enciklopédia Valóságos személyes enciklopédia kerekedik ki ezekből a szülőföldet figyelő, a hozzá kötődő és a hozzá kötő emlékeket megörökítő írásokból. A költő meghitt gyermekkori emlékeket idézve fedezi fel szülőfaluját: Tabot, amely díszpolgárává avatta, és azóta is számon tartja. Tárgyi és személyes (életrajzi) adalékokban egyaránt gazdag írásokban ad képet Kaposvár történetéről és kultúrájáról vagy a dunántúli írók egyik kedvelt gyülekezőhelyéről: Fonyódról, amelyet Kaposvár amolyan irodalmi külvárosának tekint. De beszámol a szomszédos, testvéri vidékekhez fűződő élményeiről: pécsi egyetemi ifjúságáról, Keszthely költői emlékeiről, akár a kicsiny balatonfelvidéki falu: Nemesvita építészeti kultúrájáról és varázslatos környezetéről. Ez a föld Takáts Gyula és költészete természetes otthona, különös kaposi és becehegyi „Anteuszként” ettől a vidéktől kapja erejét, és ettől a természeti és kulturális értékekben oly gazdag történelmi tájtól kap védelmet a modern világ fenyegetéseivel szemben. Ahogy Fodor Andrással készült tévé-beszélgetése zárómondataiban olvasható: „A kezemmel teremtett becei kertem tájairól és tapasztalataimból is, a kultúra és a civilizáció mérkőzésében egyensúlyt vesztett emberiség sorsáról »tűzzel átszúrt remény kísért« ... Nem is képes értelemben, de ténylegesen új Thermopülé csataterén áll már az emberiség a tech71
