Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Pomogáts Béla: Pannónia költője - a 95 esztendős Takáts Gyula költői világáról
résben, az eredeti gondolatban látta a görögség lényegét. Takáts Gyula eszmei szótárában is a felfedezést, a gondolatok kialakítását, az emberi létezésben rejlő drámai lehetőségek felismerését, és ezzel együtt a tragikusabb, zaklatott, nyugtalan humánumot jelenti a „görög” etosz és kultúra, a „görög” gondolkodás. 1965-ös görögországi utazása óta ő is ezeket a „görög” tulajdonságokat, ihleteket és lehetőségeket keresi és éli át költőileg. A személyes veszteségek következtében időnként megbomlik a megszokott klasszicista költői harmónia, a költő figyelme, amellyel környezetének minden mozdulatát számon tartja, mégis a régi. Költészetének mozgalmas belső rendje van, ma is szomjas érdeklődéssel veszi birtokába a természet világát, a tájat és a történelmet, költészetté avatva a becehegyi kert mozgékony életét csakúgy, mint somogyi barangolásainak tapasztalatait. Természeti képeiben szinte mindig a balatoni tájat, ennek a tájnak a hagyományait idézi fel. A természet és a történelem az ő költészetében egymásnak felel: a dunántúli táj nemes arányai, érett színei tükröződnek a táj kultúrájában, hagyományaiban. Egyik szép és jellegzetes versében a sümegi Maulbertsch-freskók „balatoni” fényeire hivatkozik: az ő verseit is ezek a pasztell-színekben pompázó, inkább meleg, mint égető fények öntik el. Nemcsak a Balaton-vidék mediterrán világosságát fedezi fel a barokk festményeken, hanem a somogyi és zalai tájban élő embereket is. „Ekként kicsit magyar remek / Sümeg falán ami ragyog. / Rideg kanász, menyecske és halász / így lettek szentek, angyalok.” A dunántúli táj, a tájban élő és dolgozó ember, a történelmi és művészi hagyományok: mindez együtt van jelen Takáts Gyula verseiben. Igen sokszor ad hírt szülőföldjének mozgalmas és drámai történelméről, amely nemcsak egy „második” dunántúli természettel: várromokkal, templomokkal, kastélyokkal és présházakkal díszítette az „első” természetet, hanem meghatározta egy hagyományait és művészetét ápoló nép sorsát és alkotó szellemét is. Takáts Gyula nemcsak a természet megejtő csodáinak és derűs játékainak az énekese, hanem a dunántúli nép, a dunántúli magyar történelem és hagyomány költője is. A szülőföld hőségében Takáts Gyula, mint a dunántúli táj hivatott költője és mint Somogyország büszke honpolgára, mindig otthonosan van jelen a tájban. Kezéhez szelídülnek a tárgyak, egyforma biztonsággal tekint szét könyvekkel és képekkel megrakott kaposvári házában és a becehegyi kertjéből kitáruló balatoni panorámán. Biztonság 68
