Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Szakralitás és életöröm
képviselték puszta létükkel és napi munkájukkal az egyházak, különösképpen a katolikus egyház, és még különösebben a II. vatikáni zsinat előtti időszakban. Ezt képviselte jelképpé magasztosuló következetességgel, belső majd külső száműzetésben is, Mindszenty József bíboros. Legtöbben a rendszerváltozás után szembesülhettünk a ténnyel, hogy ennek a szellemnek volt és van egyetemes rangú magyar filozófusa is, Molnár Tamás személyében. A szocializmus és a kapitalizmus közös bírálataként jelentek meg a hatvanas évektől kezdve a környezetvédő mozgalmak keleten és nyugaton. Ezekkel összhangban és ezektől függetlenül egyaránt megtörtént a hetvenes-nyolcvanas években hazánkban is, hogy egyes értelmiségiek fölkerekedtek, s kivonultak a városi kultúrából, ki a népszolgálat, ki a művészi alkotás alkalmas terepét kereste, ki pedig egyszerűen csak az élhetőbb, emberibb léptékű környezetet. • A művész, akit itt ma köszöntünk, mint a Mindszenty-emlékérem kitüntetettjét, az utóbb jellemzett hagyomány napjainkra egyik legjelentősebb képviselője. Rá nem vonatkozik mindaz, amit a rendszerváltoztató értelmiség távlatos gondolkodásának hiányáról elmondhatunk. O már a nyolcvanas években, amidőn az ún. demokratikus ellenzékhez kapcsolódott, világosan látta, hogy nem elegendő visszamenni a szocializmus elé. Ha valódi változást akarunk, akkor Istenhez és a világ isteni rendjéhez kell visszatérnünk. És ahhoz a hagyományhoz, amely itt van, a talpunk alatt, a nemzetünk múltjában. Ez a véleménye botránykő volt a „haladó” értelmiség szemében. Nem is értették, miről beszél. „Ádám óta romlik a helyzet” - foglalta össze történetfilozófiai álláspontját, s valljuk meg, ez a fajta radikalizmus valóban hottentottául csenghetett ama mozgalmi személyek fülében, akik a radikalizmus krédóját a hagyományos család szétbomlasztóitól tanulták, Engels Frigyestől Cohn-Bendit-ig és Heller Ágnesig. De Somogyi Győző tudta, mit beszél, hiszen több évtizedes útkeresés állt mögötte, amelynek ekkorra már szinte minden vektora egy irányba, egy bámulatosan egységes és következetes képzőművészi, gondolkodói és általában értelmiségi életmű irányába mutatott. Eszmélkedését ő maga hármas gyökérzetből eredezteti: említi vallásos neveltetését, az 1956-os szabadságharc kamasz fiúként való átélését és azokat az ifjúkori esztendőket, amelyeket katolikusként, a tradicionalista zsidó gondolkodó, Szilágyi Ernő tanítványi körében töltött. A budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia elvégzése, az egyháztörténeti doktorátus, a munkáspapként eltöltött évek után a laicizálás olyan érzékeny időszak, amelyről a kívülálló, az illetéktelenség kockázata nélkül nyilván semmit sem mondhat. Ami bizonyos: az ezt követő évtizedben Somogyi Győző az egyébként is magas színvonalú magyar grafika élvonalába kerül, átütő tehetsége rendszeres művészeti tanulmányok nélkül is, mint kés a vajban, halad a szakmai elismertség felé. S ami szintén bizonyos, és a művészi egyéniség egyik jellegadó vonása: ő nem a mogorva konzervatívok típusából való, hanem inkább a G. K. Chestertonéból - noha fizikai alkata merőben eltér az angol konvertita íróétól 64
