Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Mánta György: Töredék
- Nem félted?- De.- Ha tényleg félted, akkor küldd haza.- Miért?- Azért, mert itt most már mindennek vége van.- Ennek sohasem lesz vége. A lánctalpakon gördülő hatalmas daru megállt a külvárosi kereszteződésben, hogy a feltört útburkolat alá süllyedt tankot kiemelje a csatornából. Több teherkocsin katonák is érkeztek, s ahogy leugráltak a platókról, géppisztollyal a kezükben, nyomban behatoltak a környékbeli házakba, hogy mielőbb a lázongó tettesek nyomára bukkanjanak. A három közlegény megszenesedett holttestét gumikesztyűt viselő társaik emelték az egyik teherautóra, a kilőtt páncélos parancsnokát, akit a végzetes találat darabokra tépett, és az üléshez égetett, csak testrészenként sikerült előbányászniuk az acélszörnyeteg mélyéből. A feltámadó szél végigsöpört az utcákon, egymáshoz csapkodta a fák csupasz ágait, és fölszárította a járda menti latyakot. A sárba mélyesztett ingadozó vonalak hajlataira peremszerű kérget épített, az esendő ábra ebben a megkeményedett közegben holmi vésetre hasonlított, amelyet akár kőbe vagy márványba is faraghattak volna.- Wanda! Hová lettél? Miért nem válaszolsz? A szélfútta külvárosi sikátor kanyarulatában egy őrjárattá szerveződött csoport tűnt fel, a hat szövetséges gyűrűjében három önkéntes hazai rendfenntartóval. Valamennyien vattakabátot viseltek, a fejükön bélelt kucsmát, ujjaik a vállukra függesztett géppisztoly agyára kulcsolódtak. Jóllehet már közeledett a napszállta, a pékműhely golyóktól fölszaggatott redőnyét még mindig nem nyitották meg. A járdán a kenyérre várakozók szinte beláthatatlanul hosszú sora kígyózott, férfiak és nők, öregek és fiatalok vegyes összevisszaságban, kosárral, szatyorral a kezükben. Ahogy az őrjárat az úttest közepén elhaladt mellettük, a várakozók megvető tekintettel nézték őket, sőt néhányan becsmérlő kiáltásokkal illették a hazaiakból toborzott önkénteseket. Amikor valamelyik idős férfi felkorbácsolt indulatában egy követ hajított közéjük, az önkéntesek csupán behúzták a nyakukat, a parancsnokló szövetséges azonban célzásra emelte a géppisztolyát, s egy rövid sorozatot lőtt a tömeg fölé, a pékműhely falába.- Anya...?- Igen.- Péter nálunk van...?- Nincs.- Sehol sem találom...- Légy szíves és gyere haza!- Most már annak a lengyel lánynak is nyoma veszett, akivel... 53
