Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Luzsicza István: versei
MÁNTA GYÖRGY Töredék A vonallal próbálkozó mutatóujj gyengének bizonyult a sárban. Fogyatkozó erejével a fölázott talajt valójában csak érinteni tudta, így a függőlegesnek szánt keskeny vonal lépten-nyomon megtört, de rövid, pihentető szünet után ismét folytatódott. Holmi szűkös, kissé kacskaringós mederfélére emlékeztetett, amelyet az összegyűlt esővíz váj magának a felpuhult földkéregbe, mielőtt tócsává dagad. Amikor a tekervényesre torzult csík elérte a hosszát, váratlan lendülettel jobbra fordult, s félkörben a függőlegesnek tervezett vonal alá kanyarodott. A járda menti lucsokba mélyedt alakzat, ebben a csonka formájában, egy útszélre vetett sarló képét öltötte magára.- Te hogy kerülsz ide?- Ahogy te.- Én itt élek.- En Varsóból jöttem.- Már hallottam rólad.- Én is terólad.- Vele hol találkoztál?- A laktanyában.- Éjszaka együtt voltatok?- Igen.- Láttad, amikor...?- Láttam. Az irgalmatlan éjszakai leszámolás közepette a vaktában tüzelő tankok, ahogy forgolódtak a saját tengelyük körül, lánctalpaikkal szétmorzsolták a kockaköveket, és a négy közlekedési lámpát kidöntötték a helyükből. Az egyik páncélos alatt, amikor egy elszánt fiútól a vesztét okozó találatot kapta, beszakadt az úttest, s derékig a mélyben kiépített csatornába merült, némaságra kárhoztatott, bekormozódott ágyútorkát az ólmos felhőkre meresztve. A kereszteződés négy lámpája a szemernyi darabokra zúzódott zöld, sárga és piros üvegbúrák szilánkjai között, a kilőtt tank mellett feküdt. Oszlopaik tövéből sötét burkolatú, vastag drótok kígyóztak elő, hurkokba fonódva és feketén. A járdákra, a villamosok párhuzamosan futó sínpárjaira ablakdeszkák, vakolattömbök, tetőkről leszaggatott, töredezett szegélyű cserepek szóródtak. A fiatal lány gyors léptekkel vágott neki a néptelen külvárosnak. Színét vesztett ballonkabátja a lábszárát verdeste, lófarokba kötött szőke haja sietté- ben hol a jobb, hol a bal vállára billent. Amikor elhaladt a csatornába süllyedt, kilőtt tank előtt, s futó pillantást vetett a páncélos mögött nyugvó három katona megszenesedett holttestére, az egyik lámpaoszlop dróthuzalára taposott. Lépte nyomán a lámpa egyetlen sértetlenül maradt izzója váratlanul fölpislákolt, kifakult fényét a tank elnémított ágyúcsövére villogtatva. 50
