Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Buji Ferenc: A hegy
BUM FERENC A hegy A krisztusi spiritualitás voltaképpeni természetét, sajátos és a maga korában alighanem egyedülálló karakterét, s egy-úttal a hagyományos zsidó vallásosságtól való távolságát semmi sem mutatja jobban, mint az a különösen szoros kapcsolat, amely az Emberfia spiritualitása - szorosabban véve imaélete - és a hegyek között állt fenn. Az Emberfia ugyanis az imádság szempontjából kitüntetett figyelemmel kezelte a hegyeket: vagy késó' délután ment ki valamelyik hegyre, hogy az éjszaka ott érje, vagy éjszaka, hogy a napfelkeltét ott várja be imádságba merülve. Milyen megragadó ez a kép: az Emberfia az imádságban eltöltött éjszaka után napkelet felé fordulva várja, hogy a Nap korongja megjelenjen a látóhatár fölött! Noha az evangéliumok név szerint nem említik, a hagyomány mégis kiemelkedő szerepet juttat a galileai hegyek közül a Tábor hegynek - annak a hegynek, amely bizonyára több alkalommal is színhelye volt az Emberfia magányos éjszakai imáinak, különösen azt megelőzően, hogy elköltözött Názá- retből (vö. Máté evangéliuma 4:13),’ s amelyet hagyományosan a Színeváltozás hegyével azonosítanak. A Tábor hegy Názárettől kilenc kilométerre fekszik keletre, Kafarnaumtól pedig - légvonalban - huszonöt kilométerre, vagyis hozzávetőlegesen egynapi járóföldre. Önmagában véve nem nagy hegy, még magyarországi viszonylatban sem, hiszen alig magasabb, mint a Tokaji-hegy: míg ez utóbbi 515 méteres, a Tábor hegy csúcsa 558 méterrel van a tengerszint fölött. Alsó-Galilea meghatározó vize azonban nem a Földközi-tenger, hanem a Genezáret-tó, s e tó 208 méterrel a tengerszint alatt van. így aki a tó felől közelíti meg a Tábor hegyet, annak csaknem nyolcszáz métert (796 m) kell fölfelé haladnia. Názáret tengerszint feletti magassága ellenben 360 méter, így aki innen indult el a hegyre — mint ahogy legtöbbször az Emberfia is -, annak alig kétszáz métert kellett kapaszkodnia fölfelé, s így aránylag kevés fáradsággal igen magasra jutott. Mivel a Tábor a környék egyetlen és egyedülálló hegye - akárcsak a Tokaji-hegy -, impozáns látványt nyújt, ámde még im- pozánsabb látványt kínál annak, aki a heg}' tetejéről néz szét: nemcsak a környék falvaira és a Genezáret-tóra nyílik kiváló rálátása, hanem időnként - ha az idő tiszta - egészen a Földközi-tengerig elláthat. Az Emberfiának názáreti élete során a Tábor hegy bizonyára kedvelt tartózkodási helye lehetett, melyet gyakran felkeresett éjszakánként, hogy pirkadatkor onnan pillantsa meg a Genezáret-tó felől felkelő Nap első sugarait. Mert hiszen nyilvánvaló, hogy aki vállalkozik arra, hogy egy egész éjszakát a sötét hegyen töltsön virrasztva és imádkozva, az a hegynek vagy a tetején, vagy a keleti oldalán üt tanyát, hogy a felkelő Nap sugarai minél előbb elérhessék. Az Emberfia minden bizonnyal számos alkalommal átélte a sötétség fénybe fordulásának katartikus élményét a hegyen. Erezni beszédeiből, hogy számára a Nap nem pusztán egy „égitest”, hanem annál sokkal több: „így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti 42
