Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Siklós László: Polgárok és burzsoák a szocializmusban
jelenünkre, a szocializmusban is meglévőnek. Mint ahogy az Új Magyar Lexikonban „a mi társadalmunkban az a személy...” Továbbá az értelmező szótár IV. 784. o. 5. pontjában vidéki kisiparost, kiskereskedőt, jómódú parasztgazdát jelöl. Am adós marad a „hasonló helyzetű személyek” definíciójával, holott osztályharc szempontjából fontos lenne. Viszont kitágítja a tudatunkat azzal, hogy még egy címszót leír: a kispol- gári-t. Ebből már jobban megismerjük a sötét történelmi múltat - nem a középkorét, hanem a szocialistáét. „A kispolgár társadalmi helyzetére és ebből eredő szokásaira, életmódjára jellemző, vele kapcsolatos. Kispolgári csőké - vény, életforma, előítélet, érzelgősség, felfogás, gondolkodás, ízlés, önelégültség, szellem, szemlélet, szokások; berendezés, konyha, lakás, öltözködés, szórakozás.” Olyan ember tehát, akinek életfelfogása, értékrendje, gondolkodása a múltban gyökerezik. Épp ez a baj, a gyökereket kell elvágni ahhoz, hogy viruljanak az új eszmék. Azt írtam, kitágítja a tudatunkat. Különösen azzal, hogy felsorol számtalan emberi tulajdonságot, magatartást. Ezzel viszont megkérdőjelezi a saját fogalomrendszerét: aki érzelgős, aki önelégült, akiben előítélet van stb., vajon mind kispolgár? Eszerint senki más nem érzelgős, önelégült, előítéletes stb.? Választ nem kapunk. A pártideológusok kitalálták a módszert, hogyan lehet megszabadítani a szocialista társadalmat a kispolgároktól. Átstrukturálással. A munka által. A munkaszervezet által. A cipészre, fodrászra, fogtechnikusra, kovácsmesterre, javító lakatosra továbbra is szükség van. Csak meg kell szabadítani őket a korlátáiktól. Államosításra nincs mód (termelőeszközük csekély), gyárba nem lehet őket terelni (annyian nincsenek is egy-egy körzetben), ezért létrehozták a kisipari termelőszövetkezeteket (KTSZ). Városokban összetereltek négy-öt fodrászt, öt-hat cipészt, két fogtechnikust, falun egy kovácsot, két lakatost, és mostantól ők a szövetkezeti szektorban dolgoztak. Kaptak pártösszekötőt, könyvelőt, elnököt, szakmai instruktort, takarítónőt stb. Termelékenységük lecsökkent, gazdaságilag a padlóra kerültek, ezért támogatták őket. Viszont mindenkit kiszakítottak a kispolgáriság posványából. A definíciók nem említik a tanítót, a tanárt, az ügyvédet, az orvost, a mérnököt, a kutatót és sok más foglalkozást. Ok csak a nem-fizikai foglalkozásúak amőba-rétegéhez tartoznak, nevük sincs, csak ez a nem-fizikai, a non-fiktion. Az értelmiség-szót, fogalmat kerülik. Hiszen félnek tőle. A félelmet jól mutatja az értelmező szótár - egzakt?! - megfogalmazása. „értelmiség 1. A társadalomnak az a térege, amelynek tagjai szellemi munkával tartják fenn magukat. Dolgozó, falusi, haladó, konzervatív, műszaki, városi értelmiség.” „2. (rég.) (Valamely kisebb közösségben) a műveltségüknél, szellemi képességeiknél fogva vezető szerepet játszó személyek összessége.” „3. (elav.) Értelmi, szellemi képesség, értelmesség, intelligencia.” A szótár milyen óvatos! Nem hoz fel példákat a foglalkozásra. És nyíltan 27
