Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Molnár Miklós: Olyanok lettünk, mint a nyipandipandi

- Mi a szar az a rösnyög?- Tudja a rosseb, de ha akarod, kislányom, megnézem az eredetiben. A, megvan... Stth Ollf, fault tljt Cin... Kelj föl, te lusta dög... Nem tudom, honnan szedte a fordító ezt a ’rösnyög’-öt...- Anyu, ez így halál uncsi! Kiscsoportos köcsögöknek való az ilyen mese. Pedig tök szuper videoklippet lehetne csinálni belőle, csak kicsit föl kéne dobni. En meg tudnám csinálni. Na, figyuzz! ... Ahogy a boszorkány rakja a tüzet a ke- mentében, egyszer csak Juliska azt mondja Jancsinak: »Látod, tesó, hogy megszépült a banya keléses arca a lobogó tűz fényében?« Jancsi persze lesápad: »Ugyan, Juliska, hova tetted a szemedet, ez az emberi féreg ocsmányabb, mint valaha, ráadásul meg akar enni bennünket, jaj a harmatos, fiatal életünknek!« Mire Juliska dühbe gurul: »Eddig se volt sok eszed, Jancsi, de látom, az a kevés is elment békemisszióba Afganisztánba, hát mért nem akarod megérteni, bog)' nekem a banya tényleg nagyon tetszik, ha ránézek, talpig leizzadok, egyébként is mindig vonzódtam az idősebb nőkhöz, azok legalább tudják, mi kell az ilyen apa nélkül felnövő' boldogtalan kiscsapnak, mint én...« »Juliskám, egyem meg a szíved, hát nem látod, hogy penészes szakáll leng a lebernyeges tokáján, a vasorrában meg drótférgek tekergőznek?« »Hát aztán, nem lehet mindenki tökéletes!« Erre Jancsiban megáll az ütő', de aztán megkérdezi: »A gacsos csontlába is tetszik?« »Llát!« »A keshedt, mohos melle is?« »Hát!« »A kocsonyás púpja is?« »Hát!« »A fogatlan, büdös szája se szegi kedvedet?« »Dehogy szegi, épp ellenkezőleg!« »Es engem szeretsz-e még, drága hugicám?« »Hát, ha már így megkérdezted, tégedet úgy utállak, mint a félszemű hentes a görbe szalonnát, mert tele vagy szexista előítélettel meg homofóbiával, és mást se tudsz, csak a másságot fikázni!«

lg)' beszélgetnek a földön ülve, két sütőlapát között, és a banya macskája őrzi őket, egy ménkű nagy kandúr, koromfekete, mint a szurok, olyan hetyke bajusszal, akár egy régi vágásúi lovassági tiszt; mellső' lábai közt gyorsforralót szorongat. A görhes vénasszony persze tüzelés közben tisztán hall mindent. Mondanom sem kell, hogy elönti a melegség Juliska szavaitól. Károg valamit, aztán becsoszog a szobájába, a ládája mélyéről előkotorja drótfésűjét, a tövisből, bogáncsból, konkolyból, bürökből, tyúkhúrból, bodzából és vadparéjból párolt jó mocsárszagú paifümjét, meg a kígyónyálból, gyíkköpetből, varangyhúgyból, szalamandrazsírból viaszolt szájrúzsát. Lepókhálózza a tükröt, és nekilát szépítkezni. A végén bíborszínű harisnyát és zsinóros huszármentét ölt magára, tűsarkú köröm cipőbe bújik, a fejére fehér selyem-cilindert biggyeszt, és pávatollakból készült legyezővel kezd csápolni. Eltüzelt áldozatai után maradt ez a sok finom holmi.

Amikor a banya visszatér a konyhába, megkékült nyelvét csábosán az áliára lógatva himbálja magát, s ványadt iilepét riszálva járkál fól-alá a béltartó bődön és a cson- kolópad között. Képzelheted, Juliskának eláll szeme-szája ennyi gyönyörűség láttán, nyargal a vér az ereiben, legszívesebben a banya ölébe pattanna, persze csak óvatosan, nehogy hanyatt lökje, és a púpjára essen szegény, mert akkor elkezd billegni, és sose hagyja abba... A banya persze megérzi, hogy Juliska mire gondol, elvörösödik, és még jobban kelleti-illegeti magát.

»Ezzel a takonyjankóval mi legyen, édes Juliskám? Ropogósra süssük a gyönge húsát, lenyiszáljuk a röhejes kis pöcsét, kivájjuk a két csípás szemét, vagy eltapossuk, mint egy pukkanás szemölcsöt?« - kérdezi a banya, és Jancsi felé köp eg)'füstöset. Mire Juliska így válaszol: » A kedvem élő ne bántsuk, hanem változtasd ízibe' zombivá,

16