Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Molnár Miklós: Olyanok lettünk, mint a nyipandipandi

TIZEDIK FÉNYRAjZ Nyekk és nyasgem Prebjancsuk százados tőrkése akkurátusán az arabeszkmintás viaszosvászonnal fedett konyhaasztal sarkán, az asztal peremével párhuzamosan, a falra merőle­gesen van elhelyezve, épp a látogató keze ügyében. Úgy látszik, mára elvesz­tette karmikus töltését. Ez az a gyilkos szerszám, amivel Prebjancsuk Lázár az újszülött Leona ágya mellett hasba akarta szúrni Leona apját, felbőszülvén a kérésén, hogy néhány percre kettesben szeretne maradni a feleségével meg a kislányával. Később aztán - erről kivándorlása utáni, Párizsból küldött levele­iben is gyakran panaszkodott - ahányszor csak élt bíróságilag engedélyezett „láthatási jogával”, és meglátogatta Leonát, mindig ezt a tőrkést szorongatva somfordáit körülötte az öreg Torquemada a lakótelepi panelbunkerben. A látogató kiveszi a kést a nyers sertésbőr tokból. Borotvaélesre fent pengé­jének hossza megvan legalább tizennyolc-húsz centi. Emberölésre igen alkal­mas szerszámnak látszik. Szarvasagancsból kifaragott nyelén vésett fölirat: „Lázárnak, kenyeres pajtásomnak. A Magyarok Istene segéljen haza minket! P. J. ” A fogságban faragta legkedvesebb bajtársa, aki oda is veszett; Prebjancsuk szá­zados soha egy pillanatra sem vált meg ettől a késtől, sikerült hazamenekíte­nie is. - Nyugodtan meghámozhatja vele az almát - mondja a látogatónak. Az arcokon kiheverhetetlen katasztrófák nyomai. Feszélyező rend és enyhe naftalinszag. Ébresztőórák ketyegése hallatszik a lakás minden zugából, emi­att szinte kiabálniuk kell. Zirzabella nemcsak almával, hanem vacsorával is megkínálja a látogatót, aki szel a tőrkéssel egy karéj szezámmagos kenyeret, és megkeni biolibazsírral. LIersegve hatol a penge a biozöldpaprika, puhán a bio­paradicsom belsejébe. Leona szeppenten, szótlanul kukucskál elő az anyja szé­ke mögül. Hirtelen kibuggyan belőle: - Apu mikor jön haza? - Senki sem felel, nem néznek se rá, se egymásra. Prebjancsuk bácsi már legalább kilencven (ha nem kilencszáz vagy kilence­zer) éves. Családi inkvizítorból jámbor tévéproletárrá birkásodva, a posztbol­sevik posvány iszapján kérődzve éldegél. Pár éve eltemette a feleségét, s most így - hármasban - tengődnek. Inceste a trots, vérfertőző trió, Ny-dürban (nyo­morúság nyakra-főre): nyirettyűs nyerseség - nyirkos nyelvelések —nyomasztó nyafkaság - nyammogás, nyavalygás, nyáladzás - nyikorgó nyűglődés - nyúlós nyivákolás - nyombélfekély, nyirokmirigyrák, nyögések, nyüszítések - nyekk és nyasgem... Debilke halála mindnyájukra jótékonyan, Zirzabellára valóságos áldásként hatott - mintha csak részt vett volna a pápuák lélektisztító táncában, mellyel berekesztik rituális emberevésüket. Mert legbenső lényegünk szerint egyazon irányban sodródunk mindahá- nyan, őbennük is - Zirzabellában, Prebjancsuk Lázárban, kivált pedig Leoná- ban - történnek apró, szinte észrevehetetlen elmozdulások. A mélyükben rejlő fényszilánk évről évre szemernyivel élesebben világok Ha nem ismerik is cél­jukat: céljuk ismeri őket. Talán nem is kell már ötvenezer évet élniük, hogy megvilágosodjanak. Mert minden halandónak ötvenezer év adatik, hogy egy­mást követő megtestesülései során lelke elérje a tökéletességet, s Teremtője 14

Next

/
Thumbnails
Contents