Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Végső búcsú Sütő Andrástól: Kubik Anna gyászbeszéde

Sok szép levelet, szóbeli üzenetet juttatott el hozzám az évek során, hogy enyhülne a görcs a torkomban! Most én is hadd küldjék egyet „aranycsapatának”, de csak halkan mondja majd el, nehogy megint ránk suvadjon az egész Hargita! (Mert akkor kezdhetem elölró'l a keresést...) Nemzet-szín-tarisznyás- Sík Ferinek, Zetelaki-Bubiknak, Bódi-Sinkovitsnak, Csudalátó-Agárdynak köszönöm a RÖPÜLÉS BOLDOGSÁGÁT, melyhez a szárnyas szavakat András növesztette! Akik itt maradtunk, „üres csigaházakká lettünk, a Nagy Romlás peremén egyensúlyozgatunk, üvöltő farkascsorda minden gondolatunk, de továbbra is Isten nyomában nyargalunk szeretetünkkel!” S annyit tegyen hozzá szelíden, ahogy mindig is szokta: „Ahol várakozás van, oda jelt küld az Isten. Vigasztalót”.

Búcsúzom kedves színházának nevében, a mai Pesti Magyar Színház társulata nevében is, mert hát „mi vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk: a Nemzeti Színház művészei”... Búcsúzom mindazon színháziak nevében, akik tíz drámájának csaknem negyven változatában részesei lehettünk emberi létünk csoda-pillanatainak Újvidéktől Kassáig, Sepsiszentgyörgytől a budapesti Nemzeti Színházig! Búcsúzom hát Pál apostol szavaival:

„Mert ha dicsőséges az elmúlandó,

Sokkal inkább dicsőséges, ami megmarad.”

147