Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Végső búcsú Sütő Andrástól: Kubik Anna gyászbeszéde
KUBIK ANNA Tisztelt gyászoló Gyülekezet! Kedves Család! Drága Éva!* .Uram, aki fent vagy az egekben, tekints le most kegyesen a Te szolgálólányodra! Erős próbára tettél engem, ne vess újabb terhet a megkopott szívemre! Ha csodát tennél is, Uram, tudnod kell, hogy erőnket vesztettük a várakozásban! Elszoktattál minket a jótéteményeidtől... Ürömmel és bánattal tápláltál mindeddig! Uram, felkészületlenek vagyunk a jóra! Tedd újra képessé a szívünket, az örömnek elviselésére..." Sütő András: Advent a Hargitán Utolsó kicsiny, már nagy betegen mesekönyv lapjára varázsolt instrukciója úgy szólt Andrásnak: kísérném el én is hangommal e most megkezdett, ám réges-rég megálmodott, örökfényű- csillagok felé szálló útján! Valamire való színházi ember pedig - Teremtőjétől kapott szerződése alapján - legjobb tudása szerint amúgy is köteles megvalósítani Szerzője utasításait, hát még ha a legkedvesebbről van szó... Itt áll most hát Nagy Réka, a hajdani piros fejű, kék madár - immár szárnyaszegetten — remegő hanggal, zúzmarás szívével... „Ahogy kidugom a fejem a játékból, szemembe száll a zimankós idő, és már nem tudom, hol keressem a helyem! Es már nem maradt belőlem semmi, csak a várakozás!” Húsz éve mondhattam el először e megrendítő vallomást egy kényszerűen késleltetett, lélekemelő, szívrepesztő bemutatón, mely - akkor is érezhettük - nem csak színházi történelmet írt! Számomra azóta sem fogalmazta meg senki szebben a JÁTÉK lényegét, mért oly vonzó-borzongatóédes, mért oly fontos gyötrő feszültségeivel,szolgálatos terheivel is... Mert ahogy kidugjuk a fejünket a játékból, Káinok-Abelek, Kálvinok- Szervétek, Pompás Gedeonok, Árvái Rékák, már csak a vércsekarmú gondok maradnak, melyek át-meg átszövik színházon kívüli-belüli, egyre lejjebb értékelt létünket, gyalogos-emberi vívódásainkat! Kínlódhatunk már mi is örökkétig: „Vajon a vásár elejére születtünk-e, vagy a végére?" András édenüket kereső hősei, hősnői tanították, tanítják meg csodás-balladás játékokon keresztül nemcsak a közönségnek, de megformálóiknak is, hogy a JÁTÉK nem kevesebb, mint kis népünk megmaradásának záloga, anyanyelvűnk legállhatatosabb őriző]e\ (S nyelvrontó századunkban Sütő Andrásnál fehérebben, tisztábban ki tudta hordani anyanyelvűnk köntösét?!) S hogy aki jól akar élni emberi lehetőségeivel a Jóisten kegyelméből, az ne csak buta kiszolgáltatottja legyen sorsának, de erős akaratú Irányítója is, szüntelen veszélyek közepette is bátran, felelősen vállalva minden következményt! „Halálig a hűségtől nem menekülő” drága Sütő András! Személyesen is példát mutatott nekünk játszó személyeknek, életfeladatát is kiteljesítve hirdette az írásokban: „Nemcsak magánjoga van az embernek, hanem csöppnyi kötelessége is!”, s nem csupán a keserves szórványállapot szívszorító fájdalmai közepette... ’Elhangzott Marosvásárhelyen a Vártemplomban, 2006 október 7-én, Sütő András temetésén. 146
