Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre - Jutalomjáték

mindegyike a maga plasztikus megrajzoltságában, a többiekével összekapcsolódva szenvedi el a történelemhiány alvilági korát.

A harmadik konstituáló tényezó' a - jobb szó híján - ideologikus mondatok sora. Tekintve, hogy a regény szereplőinek zöme értelmiségi, a könyvbeli dialógusok tetemes része fut ki alkalmi ideológiai summázatokhoz. Ezek többnyire történelemértelmezések, azon belül is a zsidóság sorsának értelmezései. Számos izgalmas mondatot lehetne idézni, ami a nem zsidó olvasót is megfontolásra, továbbgondolkodásra készteti, arra, hogy ezeket az állításokat elhelyezze a maga gondolat- és tapasztalatrendszerén belül. Ilyenek a zsidóság kiválasztottságáról, a zsidó szorongásról vagy a háború utáni zsidó baloldali- ságról megfogalmazottak és számtalan egyéb. A legmélyebbről mi más szólna, mint az idegenek, a mások közé került zsidók létének nagy paradoxonáról? „A zsidóság az emberiség jobbik énjét hivatott megtestesíteni. Példát adni, csakhogy ez nem megy másként, mint újra és újra szembesítve magunkat is, másokat is a saját tökéletlenségünkkel, akiknek ezért nem követendő példa lesz a Tóra népe, de nagyképű, lenéző, irigylésre méltó s egyben elsöprendő fajta. Magukat gyűlölik bennünk. A saját lelkiismeretüket. Ez az igazi paradoxon. A mi kipusztításunkkal magának a Törvénynek az emlékét akarják kiirtani, ami beléjük ivódott. Es akármit tesznek is, ettől a paradoxontól a kereszténység sem szabadulhat. Kiirthatják a zsidóságot, de csak annak az árán, hogy önmagukat is megsemmisítik, mert a Tízparancsolatra épül az egész civilizációjuk.”

Kell-e összegezni az elmondottakat mint tanulságot? Nyilván nem, de figyelnünk kell arra, ami nem parancs, csak tapasztalat és sugallat. A hagyomány vagy a hit, mondjuk bárminek, morális lényként tart meg valamennyiünket, legyünk zsidók, legyünk magyarok.

Táj és ember

141