Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Bokányi Péter: Könyvek a hátsó sorból - Tatay Sándor: Eszter és a fajdkakas
a BOKÁNYI PÉTER Könyvek a hátsó sorból - Tatay Sándor: Eszter és a fájd ka kas „Van Tatay Sándornak egy különös regénye, egy furcsa, szürrealisztikus története, ami - meglehet - Csöngén játszódik, emlékére annak a látogatásnak, amit Tatay 1938-ban Weöres Sándoréknál tett, nos azt érdemes lenne újra elolvasni” - mondta egy ízben Szombathelyen Domokos Mátyás egy Weöres- előadása után. „Különös”, „furcsa” - kulcsszavai mindazon írásoknak, amelyek az Eszter és a fajdkakas című Tatay-regényről szólnak az 1971-es megjelenéstől egészen a ’80-as évek végéig - amíg a „hivatalos” irodalom egyáltalán ismerte Tatay Sándor nevét és életművét. Az Eszter és a fajdkakas című kisregény világának furcsasága leginkább akkor szembeötlő, ha az életmű kontextusában próbáljuk vizsgálni. Tatay műveit, regényeit, novelláit a kritika elsősorban azért ünnepelte a ’60-as, ’70-es években, mivel bennük a hagyományos, a klasszikus írói attitűd megnyilvánulását látták: az írót, aki képes meglátni és történetekké írni a körülötte lévő világot, a mellette élő embereket. „Tatay Sándor elejétől fogva írói felségterületeket, zártabb világokat ábrázol. Prózájának mindig »köre« volt: földrajzi, társadalmi, drámai légköre. Holott nem »atmoszférikus« író. Hanem nagyon is józan megfigyelő;” „Anélkül, hogy az író részletező történelmi tablót festene, csupán néhány, a cselekménybe szervesen épült utalással tökéletesen föl tudja idézni azt a kort, amelyben hősei élnek. S nemcsak a történeti hátteret idézi föl, hanem megérezteti azt is, hogy éppen ez a történelem az, amely hőseinek életét alakítja, formálja, meghatározza [...) Irodalmunkban ma alighanem Tatay Sándor az, aki a legkövetkezetesebben őrzi az epika ősi hagyományait, a mesét, a cselekményességet, a fordulatos történetet.” Nos, ezekhez a véleményekhez „hozzáolvasva” az Eszter és a fajdkakas valóban különös és furcsa. Nem is nagyon tudnak mit kezdeni vele a fentebb idézett szerzők, Galsai Pongrác egyenesen úgy értékeli, mint egy olyan regényt, amelyben az író „rejtett hajlamait akarta próbára tenni”, s „egy fehérmájú nőstényről mond el [...] bizalmas anekdotákat és sikamlós tréfákat”, Tüskés Tibor pedig a regény cselekményvezetését tartja szokatlannak: éles, szinte filmszerű vágásai révén a történet vázlatosabb, szag- gatottabb - írja - valósággal balladai az így megképződött légkör. Valóban, Tatay Sándor epikájának varázsa elsősorban a mese épségében, a megrajzolt világok és sorsok életszerűségében, „valóságosságában” rejlik, művei valószerűek, írói eszközei pedig valóban hagyományosak, a mesék lineárisan, valóságanalóg módon épülnek. Mindehhez társul a Tatay-próza erőteljes életrajzisága s az ebből fakadó líraiság: a pályavég önéletrajzi köteteit megelőzően is fel-feltűnt történethelyszínként a szülőhely, a Bakony s Badacsony, az alkotói kiteljesedés helyszíne a maga tipikus hőseivel, történeteivel. Az Eszter és a fajdkakas olvasását a fentiek erőteljesen befolyásolják. Az elmúlt években, ha a kisregény egyáltalán szóba kerül, az életrajziság és valóságábrázo142
