Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre - Jutalomjáték

„Athén” szóval jelölünk harmadfél évezrede, akkor ez a másik könyv, Bartis Attila műve „Alexandriába” visz, a tragédiából a szatírjátékba, a bűn és a bűntudat, a halál és a felmentést nem kérő gyónás komor szépsége felől a pusztulás perverzitásai közé, a mítosz alvilágába, a kordában tarthatatlan zsigerek közé, ahol nincs lélek és idő, csak a test és a halál fortyogó, ömlő, szagló nedvei. A nyugalom nem engedi meg, nem is javasolja, hogy a történet és a látványok mögé nézzünk. Itt a staffázs maga a világ. Az embereknek és a tárgyaknak nincs hierarchiájuk, csak helyi értékük. Az alakok zárványok, önmaguk bevallhatatlan bűneinek és tragédiáinak foglyai, beszédképtelenek, csak indulataik és gesztusaik vannak.

így vallomás és beszámoló ez a regény a mai világról, ahol élünk, és ahol éltünk. Ahogy az volt valaha (igaz: más és más tónusban) Konrád pályakezdő műve, Mándy néhány hajdani darabja, a hatvanas-hetvenes évek „csellengő”

könyveinek némelyike, Tárnok Zoltán novellisztikája, majd Krasznahorkai első regényei vagy Petri híres szuterénszagú „szerelmes” verse, Parti Nagytól a Hősöm tere, és hát - persze - 'Far Sándor. Az utalt művek zömében a világvárosba beszorult külváros - Józsefváros (a Nyócker), Csikágó, Keleti pályaudvar - úgy jelenik meg, mint kizárólagos tér és táj. Roncsfilm. - láthattuk valamennyien. És visszamehetnénk még akár száz évet is, egészen a nagyvárosi naturalistákig (Cholnoky-fi- vérek), és nemcsak a helyszínek hasonló- sága-azonossága miatt, hanem azért is, mert a csapda-helyzet vizsgálata akkortájt válik az emberi hajlamok és viselkedési formák kutatásának kedvelt módszerévé. (Ha tetszik, Szabó Magda könyve is lecsupaszítható egy naturalista novellaképletre: az-e az erős, valóban, akinek hatalma, pénze van, vagy az erő misztikus adomány?) Szabó Magda könyvének zárt ajtaja mögött a ragyogó semmi lakott, itt két figura, anya és fia, két véglény. Az ő vegetációjuk tárul fel a könyvben, ebben a remekül megírt munkában, amelyet azonban nem hiszem, hogy bárki szívesen újraolvasna.

A szerző még nincs negyven éves, kamaszként Erdélyből települt át a nyolcvanas évek közepén, a minap elhunyt Bartis Ferenc fia. A nyugalom a harmadik kötete, elhíresült könyv ez is a szűkebb irodalmi körökben, és ennek is kellett néhány év, amíg itthon is igazán „beérett”, nem kis mértékben németországi sikere hatására. (Volt hónap, hogy a legjobb könyvek listáját vezette, vagy tíz nyelvre le is fordították. Olyan írókkal emlegették együtt, mint Strindberg, Csehov, Beckett, Kundera, Camus, de volt olyan recenzens is, akinek Jelinek

136