Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - András Sándor: "Nyugaton a helyzet változatlan"

inkább éltek azzal a megtartott vagy akár már elvesztett reménnyel, hogy „hazatérhetnek” egy napon. Akkor pedig, még elveszített remény esetén is, megszűnt az egzisztenciálisnak értelmezett és érzett száműzetés, személyes sorssá csökkent, szelídült, egyfajta „egyedül hallgatom tenger mormolását”-tá. Ha viszont komolyan vette valaki az egzisztenciális száműzetést, akkor a politikai vált másodlagossá, lassan megerősödhetett az az érzés, hogy már nem is lehet igazi „hazatérés”. „Hova visz az út? Mindig haza”, írta Novalis - úgy is, mint a „Kereszténység és Európa”, nemcsak a Heinrich von Ofterdingen kék virágot megálmodó költője az egzisztenciális állapot viszont éppen akkor mondható száműzetésnek, mert az ilyen állapot felismerője számára nincsen tényleges „haza”. Olyan álom, eszmény, amelyben ember épp olyan kevéssé létezhet, mint Platón nem is gondolható, csak gondolatokkal jelezhető eszméi/ideái mezőnyében.

Terv I.

Azt hiszem, nehéz volt őszintének lenni, álszentség nélkül vallani akármelyik lehetőséget, sőt még az is nehéz volt, hogy az ember tisztában legyen saját magával. Emlékszem, egyszer Oxfordban mentünk az utcán, Szabó Zoltán fellátogatott Londonból, és egyikünk, Zádor István a maga jellegzetesen

108