Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - András Sándor: "Nyugaton a helyzet változatlan"
nem az. Saját magamtól hozok egy példát. Egy rövid versem utolsó két sora: „a nagy óceánnál furcsamód / a balaton vizei szólnak”, és ebben bizony, amennyire meg tudom mondani, nincsen nosztalgia. Nem arról szólnak a szavak, hogy a Csendes-óceán partjánál arra vágyom, bárcsak a Balaton partján lennék, hanem egy együttesről, amelyben örömmel találom magam. A vers - szerelmes vers: a pálmafák nyelve idegen a tiéd hazai édes ízlelem pálmafák idegen csacsogása között édes kaktuszok beszélnek furcsamód belőled füzesek szólnak a nagy óceánnál furcsamód a balaton vizei szólnak Nem vágy máshová, hanem öröm ott lenni, ahol vagyok, mert vagyunk és azok-olyanok vagyunk, akik-amilyenek: szerelmes magyarok egy számunkra egzotikus tájon. 4. Nehézzé teszi a Nyugaton 1956 után létrejött magyar költészet megítélését a politikai és az egzisztenciális száműzetés más-másfajta élményének együttese, illetve megkülönböztetésük feladata. Aki belecseppent a nyugati világba, bármelyik nyugati irodalom közvetlen közegébe, és egyúttal a többnyelvű nyugati irodalom egészébe, az hirtelen és egyre inkább nemcsak Magyarország vonatkozásában érezhette magát száműzetésben. A száműzetésként értelmezett egzisztenciális helyzet ugyanis meghatározó téma volt Nyugaton. Azok műveiben jelentkezett - St.-John Persre is gondolni kell, nemcsak Camusre -, akik úgy hitték és érezték, hogy nincsen Edénkért, sohasem volt, semmiképpen se lesz. A különbség a kétféle száműzetés között nyilvánvaló: a politikai száműzött önszántából megy száműzetésbe, az egzisztenciális száműzött viszont szándékától és beleszólásától függetlenül találja magát benne. Az Edenkertből való kiűzetés valójában egyik fajta száműzetésre se példa, (ahogyan egyébként az ógörög száműzetés sem), hiszen a modern politikai száműzött maradhat országában, ha megalkuszik, vagy hajlandó börtönbe menni, az egzisztenciális száműzetésnek viszont nincsen alternatívája: maga a lét: egy olyan felismerés következménye, amelynek lángpallosát nem ő mozgatja, az mozgatja őt. Es olyan, hogy nem is remélheti az úgy megélt állapot végét. A vég csak Beckett Végjátékaként gondolható-képzelhető el. Ennek enyhébb változata voltT.S. Eliot Waste Landjt, a polgári világ látomása, mint sivatag-ország, illetve hulladékok földje. A kérdés, amivel a Nyugtra került magyar költők szembesültek, tulajdonképpen az volt, hogy politikai száműzetésben találják-e magukat vagy ebben az egzisztenciálisban. Ha pedig mindkettőben, hogyan viszonyulnak a kettőhöz, kijátsszák-e az egyiket a másik ellen. Minél inkább tudták és érezték magukat politikai száműzetésben, annál 107
