Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - András Sándor: "Nyugaton a helyzet változatlan"
a ANDRÁS SÁNDOR „Nyugaton a helyzet változatlan" (1956 A NYUGATON KÉSZÜLT MAGYAR ÍRÁSOKBAN) 1. A cím lehetne „Nyugatról a helyzet változatlan”, ugyanis változatlan volt 1990-ig magyarul írók számára. Ez alapvető' nézetem. Azt jelenti, hogy Magyarországon és az ország körüli magyar közösségekben is más volt a helyzet. Pontosabban: más helyzetek álltak fenn és következtek egymásra. A magyarországi forradalom és függetlenségi harc nem úgy határolódott el az országban maradottakban, mint azok számára, akik Nyugatra mentek. Közös volt ugyan a forradalom eló'tti múlt, de az országban maradtak számára a rendszer, amelyben éltek, ugyanaz maradt. Egyetlen folyamatot éltek meg egy traumatikus szakadékkal, amit megszüntetni, eltagadni, sőt érezhetetlenné tenni sem lehetett, de amit ugyanakkor mégis áthidalt az, ami a trauma előtt és után egyaránt a „népi demokrácia” nevet viselte, és élményeik és tapasztalataik melegágya maradt. A Nyugatra kerültek nemcsak egy egészen másféle melegágyban találták magukat, de egyúttal a népi demokratikus, rövidebben: a kommunista hiányában is. Ez a hiány nem hiányzott, vagyis a kint élőknek nem hiányzott az országban éppen megélhető élet, ezért legfeljebb lelkifurdalásuk volt, az országbelieknek viszont hiányozhatott a nyugati élet, de lelkifurdalásuk emiatt nem lehetett. Nekik legfeljebb csak az okozhatott lelkifurdalást, hogy miért nem mentek el, ami ugyanakkor különféle elégtétellel is járt. A Nyugaton élőknek a forradalom és a függetlenségi harc - hadd nevezzem az utóbbit így - határozott cezúra volt, valamit lezárt. „Bebádogoztak minden ablakot”, írta Tollas Tibor; írhatta volna azt is, hogy „bebetonozódott a múlt”. Egészen más metaforával: mumifikálódott, levált az eleven jelenről. Ugyanakkor, paradox módon, ennek az ellenkezőjét is igaz: Montreálban vagy Párizsban élők számára elevenebb maradt az október végi Nagykörút, mint azok számára, akik naponta ott jártak, ott szálltak villamosra, mentek moziba. Meg kell még gondolni, hogy az országban változott a helyzet és a cenzúra, olykor több volt a szabadság, nagyobb a türelem a tűrt iránt, olykor kisebb. Ami teljességgel be volt betonozva, az a forradalom és a függetlenségi harc volt, arról nem lehetett különvélemény. A rendszer változott, hullámzott bizonyos keretek között, a Nyugaton élők viszont többnyire a keretekre figyeltek, és mindent aszerint ítéltek meg, ami nem változott. Az előadás címe: „Nyugatról a helyzet változatlan” elsősorban ezt jelenti: a helyzet Nagy Imre 1989-es temetéséig változatlan volt. írók közül, amennyire tudom, csak hárman tértek vissza az országba: Parancs János, Horváth Béla és Vámos Imre, és ők ezt aránylag hamar tették meg. Az utóbbi kettő, eléggé egyértelműen, a megélhetés miatt tette: miután elbocsátották őket a Szabad Európa Rádiótól, nem volt megélhetési lehetőségük. (Molnár Józsefnek volt, a többieket pedig nem bocsátották el: Borbándi 103
