Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Franciska Major-Čurkovič: Ősz az Adrián

innen látott tenger látványát többször is megörökítette. Az egyik legszebb kép a tanulmány elején olvasható, de ezen kívül több ilyen is akad, mint például a feleségének írt levélben: „ ... a nagy nyitott erkélyen írok most is, ahonnan - a IV. emeletről - óriási félkörben az egész Quarnerót állandóan láthatom. A kilátásnak, ha mint most, ülök, 1/20 része villatető és zöld fa, a többi 19/20 rész ragyogó kék ég és tenger és nap”.1', vagy amelyben Korzáti Erzsébetnek lelkendezett: „Milyen óriási, gyönyörű is a tenger! Pedig ez nem is a tenger, csak egy öböl!”18, továbbá: „Mint látod, nagyon tetszik a tenger s ez az egész roppant kék kilátás az erkélyemről. [...] Tegnap esett egész nap, elromlott a szép látvány, de talán jó is volt ez, mert ma egész frissen hat megint. Oly szép, hogy émelyítő volna állandóan”.''' Az ilyen érzelmi kitörésekre érkezett Korzáti Erzsébet tréfás válasza: „Szinte tengerszagot éreztem, mikor a leveled olvastam. Mindenesetre a papírt úgy néztem, mintha valami külön adriai nap sütötte volna. Sőt, e mellett a papír mellett, amire én írok, mintha a tied le is lenne egy kissé bámulva”/11 Nem volt kevésbé lelkes a költő a tenger éjjeli látványának leírásakor sem: „Éjjel is kinéztem az erkélyről a tengerre. Akkor is ragyogott az élő, fekete massza, sütött a hold, az égen a csillagok, a fiumei parton a lámpák hunyorogtak, pont úgy, ahogy a moziban vagy a versekben”.’1 Ezekből az idézett példákból is láthatjuk, hogy valójában a tenger az, amely igazán mély benyomást tett rá, és ezt az élményt őrizte meg lelke mélyén, míg a város szépségét nem részletezi leveleiben: „Abbázia nagyon-nagyon szép”.” Szabó Lőrinc elsősorban pihenni jött Abbáziába. Az időjárás kedvezett neki: első három nap ragyogó napsütéses idő van, mint Budapesten a nyár kellős közepén. Amíg az erkélyen levelet írt, a papír és a tinta szinte felforrósodott a naptól. Csak a negyedik napon esett az eső. „Rendes, napos időben itt napközben júliusi meleg van, az este hűvös. Most délben elállt az eső, de továbbra is borús az ég”/5 Az eső is mintha csak azért esett volna, hogy egyensúlyozza a kivételesen szép, a pihenésre ideális időt. Többször is megjegyezte, hogy sokat pihen: „Nem mozdulok, csak lustálkodom, eszem, iszom, alszom. [...] Türelemmel viselem a jótevő unatkozás gyötrelmét”/4 Feleségének is többször említette, hogy sokat pihen. Ennek egyik formája a fürdés volt, ezt is rendszeresen följegyezte leveleiben. Korzáti Erzsébetnek írt negyedik, utolsó levelében összegezte, hogy négyszer volt fürödni és, hogy jól lebarnult. Ha a pihenésről írt, mindig hozzáfűzte, hogy jókat eszik, dicsérte az étterem ételkínálatát, habár az első napokban nem élvezhette igazán, de ezt gyomor- bántalmai okozták, amit a rendszertelen étkezéssel és a munkahelyi túlterheltséggel magyarázott. „Nagyon szeretnék rendbejönni, megerősödni, annyi testi és szellemi teher van rajtam, hogy állandó »végveszélyben« érzem magamat Pesten”/1 Ami a szórakozást illeti, gyakran írt arról, hogy nem megy sehova sem, mert részben nincs kedve, részben nincs pénze. Feleségének írva bevallott, hogy egyszer majdnem elment szórakozni: „Az igazgató bujtogatására fel is vettem a fekete ruhámat, hogy vacsora után átmenjek a Majestic Quarneróba, ahol ún. szüreti ünnepélyt rendeztek, de ezzel aztán eleget is tettem szórakozási vágyamnak”/'1 Már ennek az elmulasztott szórakozásnak kapcsán is megállapíthatjuk, hogy Abbázia az utószezonban is gondoskodott vendégeinek szórakoztatásáról. A költő ugyan ideutazása közben a vonaton

55