Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Franciska Major-Čurkovič: Ősz az Adrián

nem találkozott magyarokkal, mégis, azt tudósította arról, hogy a városban akkor is voltak magyar vendégek: „A fürdőből most tér vissza szállására a tömeg. Nem is tömeg már, nincsenek igazán sokan. A nők mind pizsamában, gyűlöletes arroganciával. Nagyon sok a magyar szó”.2 Egyetlen ismerőst említett név szerint, Szántó Rudolf (1900-1943) publicistát és kritikust, Az Est munkatársát, aki átutazóban volt Abbáziában. Az ő telefonhívását várta. Később nem beszélt róla, így nem tudjuk meg, sikerült-e találkoznia kollégájával. A napok teltek-múltak. A várostól balra, Fiume irányában horgonyzott egy angol hadihajó, azt is meglátogatta. Erről a kirándulásról beszámolt mind feleségének, mind Korzáti Erzsébetnek: „Van itt még angol hadihajó vendégségben; a nagy dreadnoughtot, mint mindenki, én is meglátogattam. Igen szép, szolid dolog, nagyon biztonságos érzés rajta ülni”28, illetve: „Az angolok még itt vannak, egy nagy dreadnought és három kisebb csatahajó van összesen, a földközi-tengeri flotta tisztjei és legénysége nyaralgat így különböző kikötőkben vendégeskedve. Szombaton du. meg lehet látogatni őket, én is megnézem. Akik látták, el vannak ragadtatva a szépségétől, tisztaságától, félelmes célszerűségétől, acél- és rézragyogásától. »Olyan az egész óriás hajó, mint egy tökéletes műszer...«”.2' Nyilván nem csak a turista kíváncsisága okozta látogatás volt ez, hiszen tudjuk, hogy a költőt rendkívüli módon érdekelték a technika csodái. Már kisgyermekkorában nagy élményt jelentett számára az első vonatozás apja mellett, amit a Tücsökzene ciklus Mozdonyon című verse illusztrál, de ilyen a kilenc részből álló, svájci repülőutazást megörökítő Reggeltől estig is, ahova a költőt Miklós Andor, Az Est lapok tulajdonosa küldte.50 A torpedórombolóra tett kiránduláson kívül kétszer volt Fiúméban. Korzáti Erzsébetnek írta szeptember 18-án, hogy délután áthajókázik oda. Erről az útjáról feleségének is beszámolt, elsősorban a külföldi, főleg a Távol- Keletről érkező termékek kedvező áráról. 22-én ismét jelentkezett neki Fiúméból, de csak röviden, mert ez alkalommal busszal utazott, és az már indulófélben volt. Az első, a hajóút az érdekes számunkra. Erről az utazásról beszámolva írta Korzáti Erzsébetnek, hogy ez idő alatt eszébe jutott minden eddigi hajózása. Eddig bizonyíthatóan négy tengeri utazást tett. Az első 1924- ben volt, erre az évre esik első találkozása a tengerrel, amikor Triesztből Velencébe hajózott. A másik 1925-ben történt, ekkor a Fiúméban megrendezett olasz-magyar gazdasági és kereskedelmi konferencia előkészítő megbeszélésein tudósítóként vett részt. Ekkor átruccant Abbáziába is. Azután következett a kairói utazás, amikor Az Est kiküldött tudósítójaként 1931 júniusának végén és júliusának elején a Lloyd Triestino szervezésében, annak Victoria nevű új hajóján hajózott Trieszttől Kairóig. Az abbáziai utazás előtti utolsó hajóút az 1932. júniusi nyaralás, amikor feleségével és kislányával Kisklárával hajóval utazott Fiúméból indulva Dubrovnikig.’1 Az említett, Abbáziából Fiúméba tett hajóút volt a Tengeren című vers közvetlen kiváltó oka, ezt a verset átmásolta és mellékelte a Korzáti Erzsébetnek küldött 153. számú levélhez. A fiumei kirándulások mellett más utazások is érdekelték. Az utazási irodák kínálatában legjobban a háromnapos velencei és az egynapos Arbe- (horvát nevén Rab-) szigeti kirándulás vonzotta, ahova legszívesebben kedvesével ment volna el, de mindez csak a költő vágyakozása maradt.

56