Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Réthy Zsolt: Véletlen séták
Az öreg békésen szunyókált három üres korsó társaságában. Cserszegi elvett egy tepertős pogácsát az asztalról, és nagyot szippantott a kocsmai levegőből. „A régi vendégek kipárolgásai alapján tökéletesen feltérképezhető volna a hely akkor is, ha elmenne az áram,. ” Egy Duna-parti „késdobáló” emeleti helyiségében üldögéltek a törzsasztaluknál, habár nem volt biztos benne, léteznek-e ott törzsvendégjogok. Minden ilyen kocsmában van egy nagymell: nő. Alkoholista, kortalan és közönséges (különösen, ha iszik, bár nem emlékezett, látott-e valaha nyilvánosan inni egyet is közülük), de mégiscsak nőies. Az ő feladata a férfiakat hangulatba hozni, hogy minél többet fogyasszanak. Cserszegi ragaszkodott hozzá, hogy nem sörözik, amíg játszanak, most viszont egyszerre felhajtotta a korsó tartalmát. A fejébe szállt, kis híján leszédült a lócáról. Megint megpillantotta az öreg jeggyűrűjét. Abban az állapotban volt, amikor saját magát is idegennek érzi az ember: kívülről szemlélte szögletes, lassított mozdulatait. Az öreg valami zajra felébredt, és néhány percre egyedül hagyta. Cserszegi papírt keresett. A táskájában talált néhány lapot. Reménykedett, hogy nem most jön a tulajdonosnő összegyűjteni a poharakat. Semmi kedve nem volt magyarázkodni. „Négy személyre terítettek, de csak három jött el. Egy cselezett arcú, magyar hajszú férfi ült az asztalnál, idegesen nyalkáit az arcszőrzetéhez, mialatt kanalazta a levest. Finom mozdulatok. A társaságában ült két nő, szemlátomást ikrek. A negyediket a fagy leterítette. Összeesett a Király utcában, ahol meglehet, látszanak még a fiú lábnyomai. Amikor összecsuklott, pont az orrára bukott, és eleredt az orra vére, de csak annyi időre, amíg meg nem fagyott az is. Talán éppen ez volt a funkciója, hogy a domborulatnélküli, fád arcnak egy kis színt adjon - még ha feketébe hajló, szilvalekvárszíníít is vág/ éppen e parányi kitüremkedéssel pusztán visszahelyezze a térbe. Az igazolványai jól eldugva egy belső zsebben voltak, szerencséjére, hiszen a helyenként foszladozó gyapjúkabát- ról senki sem feltételezett volna ilyen rendszerezettséget, így az a csavargó sem, aki röviddel az esést követően sietve beletúrt a sebesült férfi nadrágzsebébe - eg öngyújtón, némi aprópénzen és zsebkendőkön kívül nem talált mást. ” A közelmúltban járt arra. Kesztyű nélkül gyalogolt el a Keleti pályaudvarig. Egészségügyi sétának szánta, de holtfáradtan és átfagyva kötött ki egy cukrászdában. Olvasott, és mellékesen rendelt. „Odafordult a bajuszoshoz, aki már nem pödör gette a bajszát, viszont a szája sarkában alig észrevehetően megcsillant valami, ahogy a fiú feje fölött lévő spotlámpa — kinek jutott eszébe ilyen erős »reflektorokat« rakni ide - pont az 45
