Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Réthy Zsolt: Véletlen séták
arcába világított, talán aranyfog, gondolta, vág)1 csak egy apró zárvány a levesben lévő' zsírból. A fél ft csodálkozva nézte, és az ikrek arcán is megrökönyödés tükröződött: ugyan ki lehet az, aki megszólítja őket, ilyenkor, amikor várják a másik nagybajuszát (a Kertész utca együk bérházából indult el nemrég, és abban a lakásban most folyamatosan, sírás hangon szól a telefon). ” Az öreg visszasettenkedett, és most az asztal mellett állt. Nézte, hogy ír a fiú: kinyújtott nyelvvel, akárcsak a nagyapja. Cserszegi észrevette. Összerezzent. A toll megcsúszott; a tinta beleszaladt a fegyelmezett betűkbe. Azt az oda nem illő vonást nézték egy darabig. Elutazott egy London környéki konferenciára kiszellőztetni a fejét. A pénze jó, ha egy szűk hétre futja. „A reptérről kilépve rögtön kiszútrt egy fiatal matematikust, akinek a neve jól cseng a szakmában. Az illető érdeklődve vette el a noteszát, és várta, hogy a fiú pár szóval bemutatkozzon. Csalódottan eltette a noteszt, anélkül, hogy belein volna: »Csak egy ismeretlen diák«. ” A konferencia meglepően szűk körű volt. Nem tudott kényelmesen elvegyülni, ahogy tervezte. A délelőtti szekció alaposan kifárasztotta. Úgy döntött, ebéd után vesz egy fogkefét. A új fogkefével (egy font ötven a kollégium melletti vegyesboltban) visszatért a szobájába, és elaludt. Kihagyott két előadást. Sikerült éppen egy szünetben visszasliszszolnia, bár többen észrevették, hogy kintről érkezett. Az előadóteremben a padlót újságok borították, akárcsak a metrón. Megkönnyebbült, amikor véget ért a rendezvény. Még két napig maradt, hogy bejárja a várost. Esténként beült egy olcsó és füstös, nagyon hagyományosnak tűnő pubba. Hamisítvány volt, ahogy utólag felvilágosították. ír sört ivott, mert nem volt senki a társaságában, aki megróhatta volna érte. Megbocsásson uram, nem ismerem önt! Ez még a konferencián történt. Pedig megpróbált a lehető legtávolabb kerülni az asztaltársaságtól. „A szőke, gyermekarcú és szögletes fej: fiatalember állta a tekintetét, és újra feltette a kérdést, ugyanazzal a hangsúllyal. ” Cserszegi zavartan bemutatkozott. Látom, ír sört iszik. A fiú bólintott. Szeretett volna feloldódni a levegőben, vagy legalább a dísznövények leveleit rezgető légkondicionáló beszippanthatta volna, hogy aztán kiköpje egy szerencsésebb helyen. Attól kezdve kívül rekedt a társalgáson. Mintha a gyermekarcú fiatalember jelt adott volna: senki sem szólt hozzá. 46 „Megpróbálta elkerülni, hogy kisebesedjen a lába. Legelső dolga volt egy kényelmes cipőt vásárolni. Elindult a Hyde park irányába, és ugyanabba a hibá-
