Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Balogh Robert: Bizonyos értelemben
- Maga csinos fiú, öröm látni, megvidámítja a napjaimat a sok vénasszony között. De azt is látom, hogy magával már sok minden megtörtént. Túl sok minden, de nem tanult belőle eleget! Nem értettem pontosan, mire céloz, csak habogtam és mosolyogtam.- Nekem ez volt a szakmám, fiam! Miért jár maga rövidujjasban!? — ezt kérdezte, vagy inkább nyomatékkai mondta is, mint aki tudott valamit.- Azok a vágások, fiam. Nagyon csinos hosszúujjas pólói vannak magának, azokban járkáljon. Nem kérdezem, hogy szerezte, vagy miért. Megadta az árát, csak ne kérkedjen velük itt az öregasszonyok között! Hát még a fiatalabbak előtt! Ha egy nő meg akar menteni egy férfit, az nem vezet semmi jóra. Ha meg megijed magától, akkor egyből vége is a játszmának. Csak úgy árad maga körül a magány. Mindent látok, fiam. Itt lebzsel, lopja a napot, azzal szórakozik, hogy segít a beteg szüzikéknek? Tetszeleg maga előtt a jótét lélek szerepében? A fenét segít, csak hagyja, hogy a vén szentfazekak elkényeztessék, ahelyett, hogy valami igazi dolgot csinálna! Ejnye-bejnye, fiacskám, hogy megilletődött! Csak ennyit akartam mondani, eredjen innen és vissza se jöjjön! Örülök, hogy itt van, szeretem az ilyen sovány, inas fiúkat. De jobban örülnék, ha magára találna, fiam, és nem is látnám többet! Kioktatott, egyre gyakrabban, hol durván, hol finoman korholt, nem bántott meg, csak mintha taszigált volna, el akart indítani engem, Doktornő? Hogy ne fecséreljem el az időm a vénasszonyok kényének, kedvének szolgálatával, ágytálhordással és bevásárlással, mert én ennél többet tudok? Lehet, hogy tényleg ideje lett volna már akkor lelépnem az otthonból? Megszerettem az öreg szüzikéket, ahogy maga mondta. Hiba lett volna? Korábban alig szerettem valakit. Főképpen magát szerettem meg doktornő. Nővel nekem még nem volt ilyen kapcsolatom. Ha tetszett valaki, nem kellett fél óra, gyakran tíz perc sem, és már magam alá gyűrtem, szürcsöltem az édes nyálát, tapogattam, melegedtem az ölében. Lehet, hogy a lány sem szeretett engem, én őt biztosan nem, csakis magamat, más fel sem merült, ennyi volt az egész, néha meg sem kérdeztem, hogy akarod, csak csináltam. Mi volt ez? Szex. Mi más lett volna. Nem rossz dolog a szex, de csak szex. Amikor magát hallgattam, sokszor azt éreztem, ha hatvan évvel fiatalabb lenne, elvenném feleségül. Direkt kerestem a társaságát, maga meg kinevetett. Egyszer visszatértem a csuklómra, mesélni kezdtem, hogy igen, az a fránya falcolás... Nem volt rá kíváncsi, miért vagdostam össze a csuklóm, azt mondta, ez az én ügyem, ne fájdítsam meg a fejét a hülyeségeimmel, maga csak egy bolond öregasszony, válogassam meg, kinek, mit mondok el. Nem engedett magyarázkodni, látta a bizonyítványt, ennyi elég, több is, mint szükséges. Most akkor is elmondom, mert nem akartam én öngyilkos lenni. Akkor nem, amikor először csináltam. Még az egyetemen kezdődött, egy házibuliban olvastam fel, talán húszan- harmincan lehettünk egy nagy, belvárosi lakásban, körfolyosós bérház harmadik emeletén, július, hőség, telihold, minden ablak tárva-nyitva, a súlyos bársonyfüggönyök lebegtek a fel-feltámadó huzatban. Aznap én voltam a DJ. DJ Barokk, sötét, örült és szenvedélyes, ez volt a műsorom alcíme, akkoriban kezdtem rádiózni, a haveroknak volt egy kalózadója, időnként üldözött a frekvenciafelügyelet, ismertük mind a három autójukat, ahogy jöttek bemérni 39
