Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre - "Na ne"

nő: a férfi csak felényire fogja föl a női lélek csöndéletét, és a nőnek a férfi kü- léletéről kimerítő képzelete csak a nőiség rovására lehet.” Ilyesféle egy megér­tő vélemény, ami után azonban már ez következik: „A nők angyalok volnának, ha emberek közé nem jönnének.” „Hazánkban, fájdalom - búsong egy gáláns honfi a Honderű 1843-as évfolyamában - oly kevés az írónő, hogy azok külön irodalmat - melynek jellemzetét adni lehetne - még nem képeznek.” Ugyanek­kor a Pesti Divatlapban ez olvasható:,,,.. a női, házi foglalkozásokat egészen el­hanyagoló, a női tulajdonokból teljesen kivetkőzött, kardos, szakállas asszonyí­rók kiállhatatlan lények.” Jobb esetben azon mereng a szigorú férfiú, hogy a nő a szenvedéstől, csalódástól lesz írónő - „közönségesen szerencsétlen szerelem­ből, vagy vastag félreismerésből; az írónő szellemteljes arculatán, valamint síremlék márványán, e fölirat ’Szíve vértanúja’ olvastatik.” S persze a férfiírók is olykor szólni kényszerülnek: Jókai erősen írónőpárti, finom ember lévén, meg hogy Gyulainak ellentmondhasson, Arany viszont, szikár, kálvinista vidé­ki magyarként kritikus barátja mellett voksol. Nagy kortársuk Madách, akinek megadatott, hogy oly „sokszínű” Évája modelljét egy ideig feleségként bírhas­sa, egyenesen akadémia székfoglalójának választja e témát: A nőről, különösen esztétikai szempontból. (Izgalmas fiziológiai megjegyzései közül megfontolásra ajánlható pl. az, hogy „A nő testének aránylag sokkal tetemesb része van nemi célokra alkotva”, mint a férfiúé, vagy ez: „A kaukázusi faj férfiagyának átlagos kerülete majdnem két hüvelykkel nagyobb, mint a női agyé!”) Sajátos ellentmondás nálunk, hogy míg a magyar nők is elszántan küzdenek azokért a jogokért, amelyekért - főleg - angol és amerikai sorstársaik, ugyan­akkor hölgyeink készséggel elismerik a magyar férfi eredendő lovagiasságát, és éppen ebben látják biztosítékát annak, hogy nálunk az eszményi egyenjogúság hamarosan diadalra jut, hogy megszűnjék a nő alárendeltsége, miként a társa­dalmi elnyomatás minden más fajtája is. „Az emberi nem történetének egész 92

Next

/
Thumbnails
Contents