Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Sarusi Mihály: Jó, hogy benéztél (Lajtabánsági állatmesék)
SARUSI MIHÁLY )ó, hogy benéztél (LA)TABÁNSÁGI ÁLLATMESÉK)- Hallod, én úgy fölrobbantanám Bush-t és bandáját! Hogy füled botját sem mozdítod, másról kezd beszélni.- Azért a zsidók megérdemelnék, hogy jól hazavágják őket a palesztinok, nem?! Mondod: nem, mert meg kéne békülniük, tudomásul venni, hogy egy házban, egy hazában ketten laknak, két nép otthona - ha igaz, egyforma joggal, ha nem is egyforma lehetőséggel - a Szentföld. Bólint, van benne valami. Vagy csak azért biccent, mert látja, ezzel sem tud beugrasztani?- A MIEP-nek teljesen igaza van. Rávenne, mondjak valami jó kis izgatót, jelenthetőt, terrorizmus-gyanúsat? Amitől megáll a távol-lehallgató kezében a műszer, ami értelmet ad a szolgálatnak. Ügyeletének. Ügyeletben, ezek, 2003-ban? Megáll az ész. Meg, kisded városkádban, Lajta-parti szülőföldeden, hol oly régen fordultál meg. Itt meg, a Jobbkezesben - Balkezesben - pláne rég, réges-rég! Mikor jártál itt? Jó tíz éve, mielőtt kitört a rendszerváltozás! Régente, ha úgy adódott - fél évben egyszer, két esztendőben egyszer - betértél ide, mert magával hozott valamelyik ismerős, szaktárs, miegyéb alkalmi szesztestvér (kiktől nem győztél ép járással megszabadulni), hogy ezeket az urakat feltétlen itt leld! Itt, s nem másfelé a városban. Ha jobban körbenéztél, persze, hogy ráakadtál a hasonszőrűekre - a kádári puha zsarnokság tizedeiben - bármelyik csapszékben, vendéglőben, étteremben, borozóban, serezőben, város széli csehóban, belvárosi bárban és lokálban, presszóban, satöbbiben! Nem és nem, olyan helyen nem fordultál meg arany- egy szem - szülőhelyeden, hol ne botlottál volna efféle gazemberbe. Tették a jó fiút. A szépet nem, mert szép köztük véletlen sem akadt, rusnyábbnál pocsékabb volt valamennyi, már a torz mosolyuk, az első ellentmondásra fölcsattanó indulatuk, a hamar kipirosodó, mert könnyen megsértődő, a csöndes alamusziságot egy pillanat alatt ordításra váltó érzelmeik végett sem. Sajna a szépleányt sem, legalábbis hősünk efféle cicába azokon a szabadnak remélt, de hamarosan - mindég hamar - lelepleződő estéken véletlenül sem botlott. Tették a csöndes hallgatóságot, aztán egy adott - szentnek aligha nevezhető - pillanatban melléd ültek, minden előzményt mellőzve bátran odaszóltak, „ismeretlenül” meghívtak egy italra, átkoccintottak a másik asztaltól, hogy sebesen hozzád szegődhessenek, folytathassák a nélkülük kezdett beszélgetést, beleszólhassanak, átvehessék az irányítást. 51
