Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - Sarusi Mihály: Jó, hogy benéztél (Lajtabánsági állatmesék)
„Puha önkény”; fiúk, ki hiszi el nektek, hogy ez az volt. Amikor a legsötétebb elnyomásnak érezted... Nem utólag okoskodsz; akkor, a minapi Balkezesben, valahai - igaz, ma is vegetáló - Jobbkezesben.- Ha a város széle, a Lajta töltése felől jössz, jobb kézre esik, ezért akkor neked Jobbkezes; ha a városból tartasz haza, kifelé, balra nyílik a kocsmaajtó, tehát Balkezes. Ilyen egyszerű volt akkoriban a világ! Kádár-rendszer javán, Kádár-huszárok tündöklésének korában; még a nyolcvanas években is. Demokrácia, ezeknek! Ezek, meg a „szabadság”. Köszönjük szépen. Utcán, ha összeakadsz velük, ki hogy. Az egyik - odaadó kárpitos, már amikor épp másnaposságából harmadnapos korában ráengedhetik a rekamiéra, meg a kanapéra, ne adj Isten a dikóra - kimondottan barátságos. Előre - messziről - rád köszön, olyan kedves, mintha mi sem történt volna, s igen jó érzést kelt benne, hogy rázogathatja a kezed. Ha engeded, még vállon is ver; egyszóval: haver a javából! Kiben - ha nem benne - megbízhatói! Ellenben a másik. Bevallhatod, épp ez a páros, ez a kettős volt 2003 e napján szolgálatban a Balkezesben, hogy véletlen, gyanútlan (valahogy megfeledkezve magadról, meg hogy mi nem történt velünk) beléptél... Az előbbi (mondom, a másikat ellenőrző, a másikkal párban helyben, a kocsmában koraestétől későéjig, máskor már a déli harangszó elhangzása előtt betelepedő, vagy harminckét éve sörben utazván) őrjáratozónak éppen az ellentéte! Föl nem ismernéd; korábban - tizedeken át - megbújt, úgy tett, mint aki se lát, se hall; csak épp véletlen ott tanyázik a Jobbkezesben (balról). Magad csodálkozol el a legjobban, hogy - a megújult Magyarország tizennegyedik évében, miután minden mindegy, gondolhatnád - melléd ül! Melléd? Szinte az öledbe. S még hogy szóba elegyedik veled! Viszi a szót, adja alád, vezet, vezet. A gödörig, hova hogy jutna el a magadfajta. Kit annyiszor csábítottak már effélék; majd épp itt, most, ezek? Az örök haver persze hogy rég átszólt már, rendelt egy sört, mintha mi sem történt volna legutóbbi találkozásunk óta. Nem, emez - valamitől - megbátorodik. Amaz tudván tudja, hogy semmire sem megy veled? Ahogy akkor sem sikerült -mondom, soha - a rendszer elleni ellenállásról való csevegésre rábeszélni, amikor azért, nem hogy ezért, már a szóba hozásáért is tömlöc várt rátok?! Emezek persze ugathattak. A beugrasztástokra kirendelt fogdmegek, kiknek másik díszpéldánya - az Ördög ki tudja hányadik évében a Lajta Étteremben - akkor és azért támadt rád, hogy bátyáddal s egy-két cimborával rá mertél gyújtani... Igaz, vacsora után, de havannai szivarka helyett a magyar dalra.- Csönd legyen, mert ha nem hallgattok el, hívom a rendőrséget! Ez nem kocsma, ez Étterem! - és már majdhogynem nektek jött a maga asztalától az asztalával, asztaltársaságával egyetemben. Kuss disznó, nincs moslék; haver, kussba légy.- Szép kis világ vót, hallod! 52
