Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Szemadám Görgy: Tájkép magányos alakkal és csontokkal
netét, míg a másik a csodaszarvas alakját idézi meg. Dombóváron az Illyés Gyula emlékére készített kopjafája, a Wekerle-telepen Kós Károly bronzszobra, Székesfehérváron pedig tizenhat, fából faragott királyszobra van. A siófoki evangélikus templomba a föltámadott Krisztust, a paksi római katolikus templomba pedig Krisztust angyalokkal faragta meg. A Győri Bencés Gimnázium kápolnájában két vörösréz lemezből készült angyala, Tokajban pedig Szent István kőből és bronzból készített alakja látható. De készített 1956-os és második világháborús emlékműveket és Tatabánya Fő terére egy krómacél Életfát is. Ha képzeletben végigtekintek ezen a - korántsem teljes - mű-együttesen, elsősorban is a felhasznált anyagok sokfélesége lep meg, másodsorban pedig valamiféle magasba törő emelkedettség, mely sokszor formailag is megnyilvánul. Példaként említhetném a két sárospataki oszlopszobrot éppúgy, mint a kopjafavagy az életfa-motívumot, de talán leginkább a magasban lebegni látszó Krisztus és angyal alakjait. Ezen műveket - mint fentebb már utaltam rá - szinte egytől egyig valami szokatlanul erős, férfiasán visszafogott pátosz hatja át. De van itt még valami! Kevesen tudják Péterfy Lászlóról, hogy alkotói tevékenysége mögött nemcsak a szokásos képzőművészeti iskolázottság áll - a kolozsvári Ion Andrescu Képzőművészeti Főiskolán festő szakon diplomázott -, hanem mélyenszántó néprajzi-népművészeti tanulmányok is, melyek formai hatásai nem mutathatók ki ugyan a felületen, de tevékenységének egyik sarokkövét képezik. Nemrég kaptam meg tőle páratlan kitartással végzett, több évtizedes kutatásainak és gyűjtőmunkájának dokumentumát, a Marosszék régi sírkövei című könyvét, melyet több száz rajza illusztrál. Tudni való róla az is, hogy az amatőr képző- és iparművészeti mozgalomban a fafaragást és a népi mesterségeket támogató szervező mozgalom vezetője, meghatározó egyénisége, egy ideig pedig a Népművelési Intézet igazgató- helyettese volt. Végül, ami Péterfy László portréját tovább színezi, s ami számomra talán a legérdekesebb momentum: ott volt a szerveződő neoavantgarde mozgalom kezdeteinél, a híres-hírhedt Balatonboglári Kápolna Tárlatok 1970-es indulásánál is. De csak az első évben. Aztán kihátrált a számára egyre harsányabbá és viharosabbá váló események sodrából. Igazi közösségi ember tehát, akinek jelenlétét nem lehet nem észrevenni a kortárs magyar képzőművészetben, illetve bátran fogalmazom meg általánosabb érvénnyel is: a magyar kultúrában. Péterfy László tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. 1999-ben Magyar Művészetért-díjat és Kodály Zoltán-díjat, 2000 - ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapja meg. .Ami persze még egyáltalán nem jelenti azt, hogy helyére került volna a magyar szobrászművészetben. 3 3. A csontok Fentiekből kiderülhetett, hogy Péterfy László éppúgy mestere a fának, mint a kőnek vagy a fémeknek, de úgy tűnik: nemrégiben - talán éppen a népi kézműves mesterségek tanulmányozásakor? - rátalált a csontra is, erre a mondhatni, mágikus anyagra. 91
