Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Kiss Gy. Csaba: Egy lengyel író a totalitarizmus természetéről
KISS GY. CSABA Egy lengyel író a totalitarizmus természetéről A második világháborút kirobbantó náci támadás tizenhetedik napján a Molo- tov-Ribbentropp-paktumban rögzített megállapodásnak megfeleló'en megindultak a szovjet csapatok is a kétségbeesetten védekező Lengyelország ellen. Egyáltalán nem igaz, hogy a Wehrmacht villámgyorsan - két hét alatt - térdre kényszeríttette volna Lengyelországot (a következő év tavaszán Franciaország elfoglalásához kevesebb időre volt szüksége). A kétfrontos háborúra kényszerült lengyeleknek nem sok esélyük maradt. Velük rokonszenvezett akkor a magyar társadalom többsége. Költők, újságírók, egyszerű emberek és politikusok. Ott északon című szép versében erről a hősi küzdelemről és Lengyelország „negyedik” fölosztásáról írt Jékely Zoltán. A szovjet agresszió másnapján rendelte el Teleki Pál miniszterelnök - Horthy kormányzó tudtával és belegyezésével - az országhatár megnyitását a menekülő lengyelek előtt. Mint ismeretes, a tragikus esztendő márciusában egy jelentős szakaszon visszaállt a Kárpátokban a magyar-lengyel határ, mivel Cseh-Szlovákia fölbomlása után a honvédség bevonult Kárpátaljára, s a kész helyzetet kénytelen-kelletlen a Német Birodalom is elfogadta. A Magyarországra özönlő lengyel menekülők - köztük Stanislaw Vincenz, az író - nem kis része ezen a határon keresztül érkezett hozzánk, s nem a német, hanem a szovjet megszállók elől. Bizonyára ez a tény is szerepet játszott abban, hogy a kommunizmus évtizedei alatt hosszú ideig nem kívánatos téma volt a lengyel menekültek kérdése. Még 1979 végén is szenzációszámba ment a Kossuth Klubban rendezett történész-vita; a Népszabadság publicistája pedig nem átallotta az 1939-es magyar kormány döntését cinikusnak nevezni. Ahogy a lengyel író visszaemlékezéseiben olvassuk, a szovjet támadás hírére rögtön készülődni kezdett, hogy induljon a szomszédos Magyarországra. Nem teljesen ismeretlenbe indult. Adint galíciai lengyel az első világháború előtt az Osztrák-Magyar Monarchia polgára volt, többször járt tehát Magyarországon, hazánkon utazott keresztül egyetemistaként szülőföldjéről Budapesten át Bécsbe. Hogy voltak-e magyar barátai, ismerősei, akikkel kapcsolatban maradt, arról nem tudunk. Honfitársaihoz - és Közép-Európa polgáraihoz- hasonlóan megtapasztalhatta a második világháború idején, mit jelentenek a totális diktatúrák. Eg)' derűs nyárvégi vasárnap délután hallotta a rádióból, hogy a náci agresszióval élet-halál harcot vívó Lengyelország keleti határát átlépték a szovjet csapatok. Háborús emlékeit emigránsként Franciaországban vetette papírra, s londoni lengyel könyvkiadó jelentette meg 1966-ban. Az író nevével én 1976-ban találkoztam, Balázs János nyelvész professzor adta a kezembe Vincenz Párizsban megjelent esszékötetét, benne a két magyar 70
