Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Ambrus Lajos: Pónyik és Batul
3 AMBRUS LAJOS Pónyik és Batul Amikor eljutottam a versailles-i királyi gyümölcsöskertbe, a Potager du Rois-ba, a Jean-Baptiste de La Quintinie főkertész alapította gyűjteményhez, enyhe december volt, és állandóan friss atlanti szél csapkodta a fülemet. A 2 001-es kirándulás megrendítő volt. Annak ellenére, hogy a kert építőjének energiáit hajdan leginkább a versailles-i mocsár lecsapolása kötötte le, közben mintegy mellékesen, kényszerből föltalálta az alagcsövezés furfangos rendszerét; árkokat ásott, kavicságyakat hozott létre 1678 és 83 között, aztán a kolostori kertekből ismerős magas ágyásokat is épített a király birtokán - összesen 9 hektáron. Szóval, a heroikus alapítás ellenére, amelyből ma már szinte semmit sem érezni, a kertben pontosan 139 fajta alma sorakozik egymás mellett. Szoliterben vagy lugasban kiültetve, netán a kőkerítések előtt redélyben vagy füzéralakra fűzve. Aztán éppen 132 féle körte is, szintén mintaszerűen ápolva, gondosan metszve, megújítva és így tovább. Hanem az egész mű, maga a kompozíció egésze a lenyűgöző - a hely, a környezet, az évszázadok óta tartó nemes és töretlen szenvedély. A hű szakmunka, amely a gondosan megmunkált teret betölti. Ha felülről tekintek rá és a fényképezéshez kivételes pozíciókat keresek, azt a helyet találom, ahonnét a kertépítőmester „főnöke", a Napkirály maga is gyakorta figyelte az örökkévalóságnak készülő művet. Akkor innét a szenvtelen kamera egy szimmetrikus kertekből álló labirintus-rendszert látna az abroszon, geometrikus dinamizmus, a földtérkép centrumában jókora négyszöggel, amelyet úgy is hívnak: Grand Carré. Amely ugyan csupáncsak 3 hektárnyi, de feldarabolták újabb 16 négyzet alakú kisebb veteményeskertre (innét a névadás, mert a Potager du Rois valójában királyi veteményest jelent) - az állandóan cserélt és felújított földdarabban legalább 50 fajta kuriózumszámba menő zöldséget termelnek. Persze ezekből is az archaikus, tradicionális fajtákat; tökféléket, csicsókát, egyebeket, még a régi Magyarországról beszerzett úritököt is, amelyet annyira becsülnek, hogy az értékesebb anyagok között külön meg is említik. Am minden ágyást körbetelepítettek gyümölcsfákkal s tucatnyi önálló életet élő kertecskével; vagy 5000 alakfa van itt szépecskén plántálva, köztük évadján meg gyönyörűen virágzik a málna és az eper. Nos, ezen a Grand Carré-n sétálgattam kezemben a fajtagyűjteményi jegyzékkel, s az elsők közt a régi ismerősnek kijáró meghajlással üdvözöltem a párizsi Drap d'or almát - a régi tipológiák szerint egyik markáns fiát a Fontos renetek népes családjának, amelyet alig két hónapja fényképeztem utoljára egy távoli, „szőke Nyikó” menti falucskában. Persze az egész innét nézvést egészen valószerűtlennek látszik, mintha valami egzotikus, elképzelhetetlenül távoli szigetvilágban feküdne - az Óperenciás tengeren túl, éppen hozzáillő névvel. Nagymedeséren. Egy különös, archaikus szépségű „zsákfaluban”, annak is a hegynek nekifutó legvégén. Romániában, a régi Udvarhelyszék vármegyében. „Mézes” Péter öthektáros gyümölcsösében, amely majd kétharmada az itteni86
