Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Kakuszi Péter: A gyilkosság mint motívum Márai Sándor egy fiatalkori írásában
A szöveg olvasásakor egyre gyakrabban látjuk, hogy a riportszerű közlésbe, a történet elmesélésébe - a riport műfajától idegenül - a narrátornak az elbeszélt eseményhez való érzelmi viszonyát közlő kijelentések vegyülnek. „Ez a nagy színház, ami a francia publikumnak már a vérében van, az, ami ha nem is gyanússá, de egy kissé ellenszenvessé tette Stanislawa Uminska megható perét a világgal.”' Ez a tényszerű jelentésbe vegyülő megjegyzés a tragédiából szenzációt kreáló sajtóval szembeni távolságtartó írói magatartást határoz meg. A szigorú tényközlés a jegyzet utolsó harmadában, a bírósági per leírásakor az ellentétébe fordul. A bírósági tárgyalás a tényszerűség világát feladva a fikció világába vált: a per ugyanis teljesen valószerűtlen. A per törvény által kijelölt alakjai kilépnek törvényes szerepükből, és a per a színpad világába fordul, „...az államügyész tartotta a védőbeszédet...”s vagy „Az esküdtek sírtak.”v vagy „Négy percig tartó tanácskozás után ártatlannak mondták ki az ölés bűntettében Stanislawa Uminskát, aki irgalomból és szánalomból megváltotta földi kínjaitól nagybeteg barátját.”10 A szöveg ezen dekódolásával létrejött lehetséges értelmezési sík a címben szereplő „hősnő” szó, a közösség meghatározott értékrendjének megfelelő példaadó értelemben szerepel, aki a történet aktív szereplőjéből a tárgyalásra passzív szereplővé válik. Uminskának a férfi életében mutatott aktivitása, mely a gyilkosság után teljes passzivitásba fordul, más értelmezési tartományt sem zár ki. A felfokozott érzelem és tettének súlya illeszkedik az első interpretációhoz. Mintha csak ő érzékelné komplexitásában a problémát az ülésteremben éppen úgy, mint egész Párizsban. Mintha csak ő értené tettének morális problematikáját. Ez a szöveg alapvető erkölcsi felvetése - akár direkt módon van a szövegben rögzítve, akár nem. Ez kapcsolódik mindkét egymástól nagyon is eltérő értelmezési variánshoz. A másik lehetséges értelmezési tartományban Az irgalmas hősnőcim az előzőtől radikálisan eltérő interpretációt feltételez, felhasználva a különböző, de a szövegtől el nem szakadó értelmezési lehetőségeket. Igen egyszerű, lényegében két végletes értékrendszer vetül egymásra, de ezek egymástól aligha választhatók szét. Most is a történet felépítésén keresztül próbáljuk meg létrehozni a lehetséges világot, amelyet a történet jelentésével azonosítunk, amelynek finoman differenciált struktúrái az értékrendet irodalmi-esztétikai létformában tárják fel előttünk." A kisvárosi, lengyel, harmadrendű naiva szerelméhez érkezik Párizsba, s valóban odaadóan viselkedik, motivációjában azonban - a szöveg alapján - nem zárható ki a „párizsi befutás” vágyának lehetősége. A történet valószerűsége, illetve fikcionalitása az interpretáció szempontjából érdektelen. A szigorú tényközléssel összefüggésbe hozható bármely újságírói műfajt elvethetjük még akkor is, ha Márai az írás nagy részében egyszerű újságírói tényközlés illúzióját adja. Ezen második értelmezés fókuszában Stanislawa Uminska személyén keresztül az önzetlen hősiesség és a jól kiszámított karriervágy értékviszonyainak polarizációja közötti feszültség áll, két lehetséges világ értékrendjének átjárhatatlansága egyazon szöveg kódolt rendszereinek eltérő értelmezési lehetőségei. A fent már idézett és most az eltérő értelmezési tartományban ismét fontossá váló szövegrész jelzi a narrátor gyanúját az irgalmas hősnőnek a történetben játszott szerepével kapcsolatosan. „Ez a nagy színház, ami a francia publi57
