Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - Bánki Éva: Az ártatlanság fele

tartozik. Isten, ha akar, fiakat támaszt magának ezekből a kövekből is. Az Egyházra gondolt, amely ma erős kézzel szántóföldeket hasít ki magának, legyőzhetetlen kolostor-erődöket épít, betelepíti, felszántja Ajtony földjét, hiszen a pápa szavától manapság megremegnek a földi világ oszlopai. De nem volt-e az Ószövetségben is Héli hatalmas pap, vajon nem adta-e az Úr Izrael fiainak tűzáldozatát Héli házának, nem volt-e a silói szentély Izraelben minden más szentélynél hatalmasabb? Am egyszer Héli megsértett Silóban egy asszonyt, aki az Ur templomában hang nélkül imádkozott, és ez az asszony fiúgyermeket szült, Sámuelt, aki majd végignézi Héli házának pusztulását, és ő lesz a próféta Izraelben.

Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék, elszegődnek kenyérért, akik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek. Sebe most is döbbenten hallgatta, ahogy Sámuel édesanyja ujjong a halálénekében, ahogy a föld megrendül, és azt is, hogy Alberto-Gellért milyen ügyesen szövi be ezeket a sorokat a kommentár megfelelő helyére. Az Úr tesz halottá és élővé, visz le az alvilágba, és hoz vissza onnét. Hát nem csoda, hogy a tudatlanoknak nem hagyja kinyitni az Egyház ezt a lázadó, felforgató könyvet, elmélkedett Sebe, ezt az írást, ami minden földi uralmat, mindenfajta rendet örök időkre kétségessé tesz, mi lenne, ha a Könyv anyanyelvre fordítva eljutna a tanulatlanok kezébe. Talán visszatérne a Megváltó, elmélkedett, hiszen az emberek a saját imáikkal fordulnának az Úrhoz, mint Silóban Sámuel anyja, és senki se dolgozna, mindenki csak örvendezne és imádkozna. Sebe el se tudott képzelni egy olyan világot, ahol a Szavak nem rendítik meg a Teremtett Rendet, és most is elszörnyülködött, hogy a fiatalok nem reszketnek meg, mikor hallják, hogy a szelídek öröklik a földet, és boldogok a lelki szegények. Hát hol van a jövő idő itt, kérdezte magától, hol van a feltételes mód, hol van az „akkor. .. ha” bizonytalankodó óvatossága? A Megváltó, aki a vizet is részegítő itallá változtatta, jobbnak tartotta a diadalmas jelent.

Hullottak egymásra ezek a boldog, részegítő szavak, és Sebe megint ször- nyülködött, ahogy még egyszer végiggondolta, egy ilyen jöttment, egy ilyen a király költségén, a király iskolájában nevelkedő tanácsos, mint Dániel és amilyen Sebe maga is volt, minden földi hatalom bukását megjósolja. Pedig ezeket a mondatokat a középkorú, mindentől rettegő és mindenkit kiszolgáló Sebe is beletoldotta Gellért nagy művébe, a Deliberatióba, ott, ahol olvashatatlan volt Gellért kézírása. Es a király arcáról eltávozott az élet, hallgatta döbbenten, mert Isten pártfogásába vette az Ifjút, hiszen O, ha akar, a kövekből is fiakat támaszthat. A bibliai szavak Sebét annyira betöltötték, hogy nem is tudott figyelni a jóslatokra, hogy mely bibliai birodalom feleltethető meg a bizánci vagy a német császárnak, melyik uralkodó az, amelyikre Alberto-Gellért szerint az Ur a világ vezetését bízza. Jövendőt mondani annyi, mint uralkodni, gondolta Sebe, aki ezt a kommentárt írni kezdte, az élt bár egy kolostor félhomályában, a legzsarnokibb apát fenyítő keze alatt, a mondataival uralta a világot és Istent, mely a hatalmasok palotáit is lángtengerré, a romlás és pusztulás fészkeivé változtatja. Északon új, istenfélő királyságok születnek, jövendölte a Szerző, ők fognak bizonyságul, intő példaként szolgálni a régi, megunt királyságoknak, akiknek a szívét már elhasználták a Sátán légiói.

53