Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre. Mit ér a Nobel-díj - ha osztrák?

és volna a feladata, hogy az érzések szavakkal ki nem fejezhető abszolútumát megközelítse, a zene maga is prostituálódik, Bach és Schumann, Schubert és Brahms. Egy koncert arra való alkalom a zongoratanárnő számára, hogy egy muzsikus kislány kabátzsebét megtöltse tört üveggel, hogy az örökre tönkretegye a kezét.

Mi marad tehát az emberi létezésből? Marad egy mindenség fölé emelkedő torz tudat, az elbeszélőé, aki magányos kreatúráival kedve szerint bíbelődik, megint csak Arany szavaival, a „gonoszság és gúny” jegyében, néhány magányos és romlékony hústömeg, akiket legfeljebb valamiféle hamis tudat morzsáival ajándékoz meg alkotójuk. A tudattalan hús csak magával és egy másik húsdarabbal foglalkozhat. A szexualitás formái itt kizárólag a leselkedés, az önkielégítés, a gerontofília, a szadizmus, a mazochizmus stb. Ezen a téren a szerző páratlanul gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, amely ismereteket készséggel megoszt olvasóival. Ide véve a helyszíneket, különös tekintettel a peep show-k és a WC-k sötét és szagló helyiségeire, a szerelmi nedvek kombinációra egyéb testi végtermékekkel stb., stb.

Egy ilyesféle vázlatos regényismertetés után - egy ilyesféle könyvről és abban a közegben, amelyben egy ilyesféle könyv megíródik, megjelenik, és a legmagasabb művészeti rangra emelődik - mi más is következhetnék, mint egy indulatos publicisztikai végszó a mai korról általában és az írástudók árulásáról sajátlagosan, a médiumok mindent átható ízlésdiktatúrájáról, esetleg a No- bel-díj végső amortizációjáról, a „liberális” „baloldaliság” kóros és álságos egyéniségkultuszáról stb. Ehelyett inkább egy szerény javaslat: gondoljuk végig azt a másfélszáz esztendőt, ami a „borzalmas” Baudelaire és a „konzervatív” Arany János kora óta eltelt napjainkig. Ausztriában, Magyarországon vagy bárhol Európában, azaz a „civilizációt” az egész világ számára diktálni óhajtó Európa történelmében...

85