Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Bánki Éva: Az ártatlanság fele
BÁNKI ÉVA Az ártatlanság fele (Részlet A Gellért-legenda című kisregényből) Sebe elámult, mihelyt belépett a tükrös terembe, a fejek meg se fordultak, odaadóan hallgatták a fiatalok a pécsi éneklőkanonokot, akinek hangja betöltötte a termet. A súlyos latin mondatok most elhomályosították a tükröket. A csuháját összefogva Sebe felsietett az emeletre, érezte mennyire fáradt, milyen szívesen enne egy harapás kenyeret, ma még semmit sem ettem, gondolta ámuldozva, csak eltöltőitek az Aranyhímzőnó' képzeletbeli édességei, és kezét a gyomrára szorítva ledőlt a mozaikmadarak alá, az ágyára. Gyorsan kivette a csuhája bélésébe rejtett sólymocskát, és elgyönyörködött a rajzban, a kifeszített szárnyú madarat az Aranyhímzőnó' felülről látta, a lendületes vonalaktól szinte lobogtak a szárnyak, szép vág)', te, kedvesem, suttogta Sebe, de aztán megijedt, hiszen rájött, az Énekek énekét citálja. Próbálta úgy figyelni a karmokat, a szép vonalú madárfejet, hogy ne emlékeztesse se az Aranyhímzőnőre, se Magyarországra, de enélkül semmi mást nem látott a rajzban, csak ügyes, lendületes vonalakat. Hiszen ki láthat felülről egy lecsapni készülő madarat? És mi értelme van madarakat rajzolni, egyáltalán bármilyen élőlényt a világból kiragadni? Ha nem lenne egy Történet a látható világ mögött, akkor talán nem értenénk semmit. Újra a Gellért-legendára gondolt, amelyből még nem írt le egyetlen sort se, de az elmúlt napokra visszagondolva olyan szorongás fogta el, hogy jobbnak tartotta a tükrös teremben csatlakozni a többiekhez. A te világodból, mondja az Úr a hitetleneknek, kő nem marad, ami rád emlékeztessen, hang, ami beszéljen rólad. Az éneklőkanonok szünetet tartott, mert lapozni kellett, és Sebe arra gondolt, a Szentírás szerint nemcsak a hitetleneknek üzeni ezt az Úr, hanem minden királynak, minden hatalmasnak, a föld minden urának. Pogány ésszel felfoghatatlan is lenne, hogy hogyan jutott eszükbe a Hatalmasoknak erre a könyvre, a Könyvek Könyvére alapítani a királyságokat? Hiszen így is jó sok kommentár kell, jó sok agyafúrt magyarázat, hogy a Biblia, amelyben a királyságok leomlanak, ahol reszket a világ ura egy látnok előtt, a Könyv', ahol mindig a legkisebb fiú győz, egy fiú, akit a testvérek megvetnek, vagy olyan fiú, aki csalással szerzi meg az elsőszíilöttséget, ez a Könyv' a Rendet, a Törvényt testesítse meg. A hegyek völggyé válnak, a völgyek felemelkednek. Az Úr egyik karjával népeket irt ki, a másik karjával arról rendelkezik, hogy háború közben a gyümölcsfákat védelmezni kell. Ha madárfészket találsz az úton, csak a fiókákat vedd fel, az anyamadarat engedd szabadon, hogy áldott legyél egész életedben. Sebe mindig beleremegett, ha arra gondolt, a népeket irtó, a királyokat ledöntő, a gyümölcsfákat, az anyamadarat védelmező kar ugyanahhoz a Személyhez 52
