Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - András Sándor: A tetem-totem rejtélye, avagy Sherlock Holmes tlingitek földjén (Egy regény két fejezete)
hogy eladják maguk körül a fákat.- Mi sem az egész erdőt adnánk el - vágott közbe Willie csak mindig valamennyit, ahogyan azt a szövetségiek teszik. Az ősök nem ismerték az erdőgazdálkodást. Mi viszont tudunk róla, tudjuk, hogy lehetne tennivalónk.- Ennyit Frank is tudott, Willie - vágtam közbe. - Tulajdonképpen nem magát a kitermelést ellenezte. A sietséget, hogy most azonnal belekezdjünk. Meg kell gondolni, mi legyen a fával, hajtogatta. Hát nem volt igaza? Willie-re is néztem, Holmes úr is, de Willie-t kérdeztem, és ő értette is a helyreigazítást:- Abban igaza volt, de George, emlékezz, azért hajtogatta, mert el akarta odázni az egészet, neki nem fűlt igazán a foga a fakitermeléshez, magához az erdőgazdálkodáshoz. Nyersanyagot adjunk-e el, vagy magunk dolgozzuk fel a fát, ez volt a kérdés, erről vitázunk már hónapok, szinte évek óta, és amíg vitáztunk, nem csináltunk semmit.- Sajnos - hümmögtem, magyaráztam Holmes úrnak - a mi gondunk másoknak másféle gondokat okozott. A kamionosokat például zavarta a vitánk, töprengésünk. Nekik mindegy, mit szállítanak, csak legyen, mit. Nekik fizető munka kell, az viszont nagyon. Nem is olyan régen találkoztam Juneau-ban Burt Flanagannel, most a szakszervezetnek lobbizik, és csipkelődve kérdezte, mikor szabadulunk már meg Franktői, hogy véget érhessen a huzavona.- Honnan ismered Burtöt - kérdezte Willie.- Az iskolából, négy évig ültünk egymás mellett, sülve-főve együtt voltunk.- Nekik hát érdekükben állhatott, hogy eltakarítsák az útból - állapította meg Holmes úr.- Másoknak is - sóhajtottam. - Voltak más érdekek is, amennyire tudom. Csak ahogy végeztek Frankkel, annak a módja szörnyű és érthetetlen.- Kinek ért meg annyi bajlódást? - duplázott rá Willie. - Es miért volt rá szükség?- Ha a magános őrült lehetőségét kizárom - mondta Holmes úr, és megindult, mert még mindig álltunk -, három lehetőség van. Az első: valaki nem- tlingit tlingitekre akarta terelni a figyelmet; a második: tlingit csinálta, és jelezni akart valamit.- Erre a kettőre mi is gondoltunk - mondtam bosszúsan. - Csak nem tudjuk, mit akarhatott jelezni. Fia nekünk akart, értenünk kellene, hát nem?- Mi a harmadik? - állt meg újra Willie és Holmes úrra nézett.- A harmadik? Két kiküldött bérgyilkos tette, spontánul. Tapasztalatom szerint a bérgyilkosok java pszichotikus, legalábbis személyiségzavaros, sok közöttük a border-line, a határeset. Az ilyenek könnyen találnak társakra. Elszórakoznak játékos kedvükben.-Mi az, hogy border-line? Flallottam már a szót, de nem tudom, mit jelent.- A együttérzés teljes hiánya - magyarázta Holmes úr, nekem is, én is úgy álltam meg, felé fordulva. - A nárcisztikusoknál is hiányzik, de a szociopaták- nál, így is hívják a határesetet, társul vele a pusztítási kényszer. Ha szükségét érzik, hogy megszabaduljanak valakitől, lelkifurdalás nélkül gyilkolnak. Mint az az asszony, aki egy férfi miatt meg akart szabadulni két gyerekétől, tóba fullasztotta őket az autójában. Számára eszköz volt az egész. Van azonban, akinek 47
