Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - András Sándor: A tetem-totem rejtélye, avagy Sherlock Holmes tlingitek földjén (Egy regény két fejezete)

- Kérdés - mondta valamivel később -, vajon az egészet álmodta-e, vagy csak azt, hogy a virágkehelyben ülnek. Persze miért mondta volna egyszer, hogy álmodta, a másik alkalommal meg nem?- Ki tudja - mondtam. - Abban biztos vagyok, hogy nem ott helyben találta ki a Dorine, amit mondott. De hogy arra emlékezett-e, amit az utcán hallott, vagy arra, amit csak álmodott, azt bizony nem tudom. Sőt azt sem, hogyan lehetne megtudni.- Meg kell találni azt a furcsa párost, Collins, akkor talán kiderül, hogy el- hangzott-e az utcán, amit Dorine nekünk mondott. Ha magának úgy tűnik, látott olyasmi embert, akkor volt is. Ha volt, akkor lehettek ketten, és mondhatták is, amit hallottunk. Amennyire meg tudtam állapítani egyetlen hallásra, Dorine mind a háromszor ugyanazt a szöveget mondta fel nekünk. Lehallgatjuk. Pia valóban ugyanaz, megbízhatunk a többiben is. Az a nagydarab ember, Roy nevű, feltűnő jelenség, azzal lehet talán valamit kezdeni.

Mondtam, menjünk el hozzám, van lejátszóm, és úgy is lett. Diadalmasan mondtam utána:- Holmes úr úr, most megbizonyosodhatott róla: Dorine valóban szóról- szóra ugyanazt mondta a szalagról, mint amit az előbb az utcán.- Valóban - bólintott. - Rendkívüli asszony. Most már csak az a kérdés, hogyan tovább. Visszamegyek a szobámba, gondolkodnom kell.- Elkísérjük - néztem Willie-re, aki persze igent bólintott.

Holmes úr egy ideig még ülve maradt, töprengett, mintha gondolkozott volna, aztán mintha nekem mondta volna:- Ezek a technikai kis szörnyűségek nem tudom, milyen dimenziókat nyitnak. Test nélküli emberhang. Szellemhang, mondanák, akik már nem élnek. Elektromos masinából szól, nem égő csipkebokorból, és annyiszor szól,

Ferences szerzetes (Fotó: Simon György)

45