Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Vasy Géza: A kritika és a kritikus halála és halhatatlansága

2. Legyenek e fórumokon hangsúlyosan jelenlévő kritikusok.

3. Legyen rang kritikusnak lenni. Ehhez folyamatos jelenlét szükséges, továbbá a szakma magas szintű művelésének tudományos elismerése, s nem mellékesen a kritikusi munka tisztességes anyagi honorálása. (Ha valaki havi 4—5 db 3-10 flekkes kritikát ír, azért bruttó 20-50 ezer forintot kaphat, vagyis legfeljebb a minimálbért a legigényesebb munkáért is.)

4. Nagyobb műfaji változatosságra volna szükség, s az egyre nagyobb számú 15-30 flekkes tanulmány-kritika mellett vissza kell perelni a rövid, a nem csak a szakmához szóló kritikák létjogát. Egyébként egy-két flekken is lehet elég sokat mondani.

5. Nagyon hiányzik egy tallózó folyóirat. 2002 óta a Szépirodalmi Figyelő törekszik e hiány pótlására, de egyelőre szerények a lehetőségei. Nagyobb terjedelmű havilappá kellene fejleszteni, s minden oktatási intézménybe, fontosabb könyvtárba eljuttatni.

6. Nagyon hiányos a kortárs - és a klasszikus - irodalom jelenléte a napi, a heti sajtóban, a tévé és a rádióműsorokban. Alig van irodalmi ismeretterjesztés azokon a fórumokon, amelyek valóban tömegekhez szólnak-szólhatnak.

7. Hiányoznak a gyorsan elkészülő bibliográfiák, például egy-egy év könyvterméséről, egy-egy könyv kritikai visszhangjáról.

8. A feltűnően sokrétű pozitív változás ellenére még mindig sok akadálya van a magyarországi és a határokon túli magyar irodalmak egészséges együttélésének, például a folyóiratok, a könyvek normális és kölcsönös terjesztésének, s alig hihető, hogy ezen ne lehetne hamar változtatni.

Lehetne még sorolni gondokat és azokból adódó feladatokat. De végezetül már csak a kritikák szerzőiről legyen szó. Milyen a jó kritikus? Véleményem szerint ugyanaz jellemezheti, mint száz vagy ötven éve. A kritikus szeresse az irodalmat, az alkotót és az olvasót is.

75