Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Marczell Péter: A Klapka-emigráció Ister páholya

reget, és elkövették velük szemben az első jogtalanságot. A szküthák a kimme- reket üldözve törtek be Ázsiába, és véget vetettek a médek uralmának, akik addig Ázsia urai voltak.” így kezdi Hérodotosz negyedik könyvét. Ezután felsorakoztat négy különböző magyarázatot (amelyek között egy a dominó-effektust tényszerűsíti) a kancetejivó, nomád szküthák eredetéről, illetve a honfoglalásáról. Majd így folytatja: „A szküthák rendkívül leleményesek az általunk ismert legfontosabb dolgokban, különben azonban nem érdemelnek csodálatot. Nos, azt a fontos dolgot eszelték ki, hogy aki megtámadta országukat, az többet nem tud elmenekülni, továbbá, hogy ha nem akarják, soha senki nem tudja megtalálni őket. Nem emeltek ugyanis városokat, sem erődítményeket, hanem mindig velük van a házuk. Valamennyien lovas íjászok, nem földművelésből, hanem álattenyésztésből élnek, lakni meg a kocsijukban laknak. Hogyne volnának hát legyőzhetetlenek és megközelíthetetlenek?... Életmódjukat azért alakíthatták ki, mert a föld is alkalmas volt rá, s a folyók is szövetségesként segítették őket". [46-47]

Hétszázezer lovas és gyalogos katonája és hatszáz hajója ellenére Dareiosz nem bírt el velük. Örülhetett, hogy veszteségek árán ugyan, de sikerült visszavonulnia földjükről. A szküthák ugyanis ellene is eredményesen alkalmazták bevált taktikájukat. Seregüket ketté osztva, a felfedettel a megütközést elkerülve hátráltak egyre messzebb támadóik hídfőállásától azután, hogy maguk mögött betömtek minden kutat és forrást, elpusztítottak minden legelőt. Amikor a perzsák kellően kiéheződtek és elcsigázódtak, s területeik hadszíntérré válásával a szövetségesek ténylegesen belesodródtak a háborúba, sorozatosan megszégyenítették és idegileg kikészítették őket, majd friss erőkkel ellentámadásba lendültek át. Dareiosz csak egy furfangnak köszönhette megmenekülését hadaival. Ha erőltetett menetben nem éri el az utolsó pillanatokban a határt képező Isztrosznál hátrahagyott hidat, azt őrei lebontják, s őt magát embereivel a szküthák lekaszabolják. Görgey a függetlenségi harcban hasonló taktikát követett.

Tárgyától elkalandozva a „történetírás atyja” módot talált arra, hogy bemutassa a szküthák különleges szokásait. Pl. az égő csontok fölött bográcsban főzött, áldozati gulyás általánosságát, a fűzfavesszős jóslást, a vérszerződéses eskütételt, a skalpolást, ivászatokat az ellenfelek koponyájából készített kupákból, a halottak körülhordozását s a temetkezési szertartásokat. Majdhogynem úgy, ahogy mi Gárdonyi A láthatatlan embere nyomán a hunokat elképzeljük.

Délibábos pillanataikban az Ister Páholy tagjai magukat nemcsak a szküthákkal, hanem némileg magával Hérodotosszal is azonosíthatták, s mindenképpen magukénak vallhatták annak két alapvető politikai értékét. Egyes felmenőinek kariai eredete miatt az ógörög szerzőt részben egy talán finnugor típusú ragasztónyelvet beszélő nép leszármazottjának tekinthetjük. Aki a mai Bodrun helyén álló Halikarnasszoszban született, onnét a perzsa hatalom elleni felkelés leverésekor kénytelen volt Szamosz szigetére menekülni. Sokat utazott, több foglalkozást próbált ki. így lett idegenvezető, riporter, kém Periklész szolgálatában, s - nem kizárt - béketárgyalásokat előkészítő diplomata, lőni nyelvjárásban írt, Athénban honosodott meg, de a halál a panhellén szicíliai Thuiroin érte utol. Életpályája hányatott szabálytalansága a ’gyökértelené’

51