Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Vasy Géza: A kritika és a kritikus halála és halhatatlansága

kritika jut, de magasabb a rendszeresen publikálok száma, s így inkább vannak egy-egy folyóiratban háziszerzők. 2002-ben csak a Mozgó Világban voltak visszatérő, rendszeres szerzők (Almási Miklós, Takács Ferenc), ők viszont ritkán foglalkoztak kortárs magyar szépirodalommal.

Az egy műre jutó kritikák számára nézve szemléletesnek tartom néhány, a hetvenes évek első felében pályakezdő költő fogadtatását. Tíz kiválasztott szerző esetében (Aczél Géza, Baka István, Kiss Anna, Kiss Benedek, Oravecz Imre, Petri György, Rózsa Endre, Szepesi Attila, Utassy József, Veress Miklós) az első kötetekről átlag 6,6 kritika jelent meg szépirodalmi folyóiratokban, a többi fórumot is figyelembe véve - beleértve a napilapokat is - ez a szám 8,8. Ötük második kötetének fogadtatását is megnézve (Kiss Anna, Kiss Benedek, Rózsa Endre, Utassy József, Veress Miklós) ez a két szám 5,6 és 8,2. Ezek a kritikák az esetek elsöprő többségében a megjelenést követő egy évnél rövi- debb idő alatt jelentek meg.

Lett volna tehát egy aranykor, s ehhez képest most a kritika számának és jelentőségének súlyos visszaeséséről beszélhetünk? Aranykor nem volt, ám a visz- szaesés számszerűen is kimutatható. Ez önmagában is árt az irodalmi életnek. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy 1975 táján a folyóiratok elvileg még minden megjelenő műre figyeltek, ma viszont, az egymással legalább részlegesen szembenálló irodalmi táborok idején egy-egy lap inkább csak saját szerzői körének könyveire reflektál kritikával, s csak a különleges esetekben tesz kivételt, mint ezt a 2 002-es lista is szemlélteti, akkor egy ugyanennyire ártalmas jelenséget említhetünk.

Végül is az a kérdés: az irodalomkritika szempontjából mi segíthetné elő az egészségesebb irodalmi életet?

1. Az irodalmi folyóiratoknak, de a napi- és a hetilapoknak is legyen fontos a rendszeres irodalomkritikai szemle, amely a teljes kortársi irodalomból merít.

74